A rozoga Ford–T csikorgó kerekekkel robogott végig London utcáin. Elloy Fitzpatrick úgy taposta a gázpedált, ahogy még soha, de ez csak arra volt elég, hogy a jármű kikapós menyecskeként riszálja meg a farát minden egyes kanyarodásnál. Liza eszméletlen állapotban ült a sofőr melletti ülésen, aminek következtében összevissza dőlt…

Rudolf von Spahrwasser erre utaló noszogatás nélkül is otthon érezte magát Lord Meltinghouse rezidenciájában. A kandalló mellett álló magas támlájú bőrfotőjben foglalt helyet, és miközben a fogadás részleteit magyarázta, elmélyült ábrázattal pocsékolta a Lord márkás szivarjait. Hasonlóképpen cselekedett George F. Wheeler is, bár ő odébb húzódott egy kicsit.…

– Scotland Yard! – mondta Fitzpatrick a Royal Albert Hall bejáratánál posztoló bobbynak, és fölmutatta a farzsebéből kiráncigált igazolványt. A bobby biccentett, majd a brit rendőrök számára orosz balettművészek közreműködésével kifejlesztett elegáns oldalsasszéval utat engedett mindkettőjüknek. – Arra menjünk, amerről a zene szól! – rendelkezett Liza, és rágyújtott…