– Megérkeztünk – mondta Aston Rideback, miután az út szélére kormányozta a furgont és leállította a motort. Mintegy nyolcszáz lábnyira előttük ott sárgállott az egy szál villanykörtével megvilágított belga határőrbódé. Az őr a piros-sárga-fekete sorompót tartó betonoszlopnak támaszkodva cigarettázott. Sem az ép szemét meresztgető komornyik, sem a mellette…

– Biztos, hogy ebben a lepukkant motelben óhajt megszállni? – fordult Fitzpatrick felé María Orlanda, miután a nyomozó bekormányozta a sportkocsit az épület előtt kialakított parkolóba. A placcon csak egy trágyaszagú, viharvert furgon várakozott. María Orlanda vajszínű autója sem volt kifogástalan állapotban, de az oldalán meg a sárhányóján…

– Az ott már Brüsszel! – rikkantotta Rudolf von Spahrwasser, és kolbászszerű mutatóujjával a távolba bökött. A keleti horizonton egy keskeny barna csík látszott, amelyről Lord Meltinghouse csak hunyorogva tudta megállapítani, hogy apró házak tömkelege. Mérhetetlenül büszke volt rá, hogy olvasáskor nem kellett okuláréhoz folyamodnia. Ez egyébként általános…