A belga erdők hírhedten veszélyesek. Nappal is könnyű bennük eltévedni, de éjjel ez szinte természetes. A fékeveszetten huhogó baglyok, a megmagyarázhatatlan neszek és recsegések sokasága még a legtapasztaltabb földerítőt is tévútra vezetik, nem szólva arról a rengeteg bokafogó gyökérről és szúrós iszalagról, amelybe belegabalyodva mozdulni is képtelenség. Éjjel…

– Megérkeztünk – mondta Aston Rideback, miután az út szélére kormányozta a furgont és leállította a motort. Mintegy nyolcszáz lábnyira előttük ott sárgállott az egy szál villanykörtével megvilágított belga határőrbódé. Az őr a piros-sárga-fekete sorompót tartó betonoszlopnak támaszkodva cigarettázott. Sem az ép szemét meresztgető komornyik, sem a mellette…

– Biztos, hogy ebben a lepukkant motelben óhajt megszállni? – fordult Fitzpatrick felé María Orlanda, miután a nyomozó bekormányozta a sportkocsit az épület előtt kialakított parkolóba. A placcon csak egy trágyaszagú, viharvert furgon várakozott. María Orlanda vajszínű autója sem volt kifogástalan állapotban, de az oldalán meg a sárhányóján…