A Colosseumban már javában zajlott a délutáni műsor. A nézők vérre szomjaztak, a két gladiátor pedig olyan elszántan kerülgette egymást, mintha a birodalom sorsa függene ettől a küzdelemtől, amikor az egyik harcos hirtelen félbehagyta a csapkodást, leengedte a kardját, és fájdalmas arccal a szeméhez kapott. Jupiterre, ez egy homokszem, mondta. A római történelemben ez a fordulat ugyan ritkán szerepel, de aki kapott már ilyet a szemébe, tudja, hogy a barbár invázió ehhez képest csak egy kellemes délutáni séta.
Az ellenfél sportszerűen közelebb lépett, és belenézett a sérült rivális szemébe. Jobbra-balra forgatta a gladiátort, még rá is lehelt, hátha attól kijön az a kis huncut, de aztán feladta. Ez a helyzet precíziós beavatkozást követelt, és ő csak a kétélű kardhoz értett. Intettek az arénaorvosnak, aki a helyzet komolyságát látva azonnal ambuláns beavatkozást rendelt el.
A sérültet letámogatták az aréna alagsorába, ugyanabba a helyiségbe, ahol délelőtt még a kínzókamra működött. A kezelőasztalt gondosan fertőtlenítették egy vödör frissen gyűjtött vizelettel, mert a higiénére adni kell, különösen egészségügyi környezetben, aztán a gladiátort hanyatt fektették. Négy markos segéd lefogta, az orvos pedig egy hatalmas bronzcsipesszel matatni kezdett a szemén. Rövid vizsgálódás után arra a felismerésre jutott, hogy a homokszem ugyan továbbra is bent van, de a beteg már máshol is fájlalja magát.
Nem maradt más, mint a sürgősségi. Hordszéket hívtak, és a négy rabszolga elnyargalt a pácienssel, miközben az aréna hoppon maradt közönségét Majkusz, a birodalom ünnepelt majomimitátora kezdte szórakoztatni. Olyan ügyesen vakargatta a hónalját és dobálta a nézőkre a datolyamagot, hogy néhány szenátorfeleség elalélt a gyönyörűségtől. Mire a műsor véget ért, a publikum már szinte el is felejtette, hogy eredetileg valakit fel kellett volna nyársalni.
A sürgősségin viszont olyan példás ellátás várta a gladiátort, amilyet még Hippokratész is megirigyelt volna. Mire sorra került, már rutinszerűen átesett néhány kisebb beavatkozáson. Eltávolították a vakbelét, két gyanús anyajegyét, egy teljesen fölöslegesnek ítélt bordáját, valamint – pusztán megelőző jelleggel – a manduláját is, hiszen ha már ott fekszik az ember, kár lenne kihagyni a lehetőséget. A homokszemhez végül egy rezidens nyúlt hozzá: egyetlen ügyes mozdulattal kipiszkálta, majd elégedetten megállapította, hogy a beteg állapota kielégítő, különösen ahhoz képest, milyen kevés alkatrésszel távozik.
Amikor a gladiátor néhány nappal később ismét kilépett az aréna kapuján, kissé könnyebbnek érezte magát, ami külön öröm volt számára, mert így alacsonyabb súlycsoportba került. A közönség ezután elégedetten állapította meg, hogy nem alaptalanok a császári propagandában hangoztatott sikerek: Maximusz Petikusz trónra lépése óta valóban sokat fejlődött az egészségügy. Igaz, hogy egy homokszem eltávolításához még mindig kell néhány kisebb műtét, de már nem szükséges hónapokat várni rá.
