Verskredenc

Felettem lassan kiderül – mert minden, mindig kiderül előbb-utóbb; alkalmazások futtatott rendjében élni baktatok: előd, utód. Megoszlanék, de élni tart,…

Megnevettetlek. Vagy megríkatlak alkalomadtán, ha hagyod. Ez a dolgom, neked pedig az, hogy állj meg egy pillanatra, és ne csak betűket láss,…

Nagyított gyufásdobozok között ballagtam, megvártam, míg árnyékot dobnak elém a Kádár-házak. A távolban lusta vonat köhécselt, egy eltévedt fecske kevés sikerrel kereste…

felhők mögött a nap összegömbölyödve meghúzza magát dél-nyugati szél élre vasalt nadrágban hasít a tájon sietősen jött az áprilisi eső…

Ajtó ablakra, ablak ajtóra nyílik. A bentlét mintáit hullámoztatja a függöny kifelé. Szökik azzal a homály is. Ki a kisudvarra, a hárscsipkés…

Ültünk egy zöld padon, néztük a várost, e csodát. Itt élt és alkotott egykor da Vinci Leonárd. Fürdette Firenzét az őszi napsugár,…

A bebábozódás után Engem nem a mosoly mögött Megbúvó tartalom érdekel, Sokkal inkább a két véglete, A két szegmens, A két…

Hiába (egy hűvös koncertterem sötétjében) Hegedűk nyüszítése hallik – hiába búgtok, húrok, hiába kürtök fényes hangja, hiába édes harmónia, ez mind,…