A kettőből így lesz három
Lentebb két verset és egy hangzó anyagot találhatnak, Kállay Kotász Zoltán opuszából. A hangfájlban saját versét adja elő. Nokedli – Nem jó
Sebezhető felületek
– Elborzadok, ha belegondolok – fejtegeti a barlangrajzoló az agyagtábla-öntőnek –, hogy emberkéz gyártotta apró táblácskákra akarják mostanában egyre többen a rajzokat
Volt egyszer egy ember
Volt egyszer egy ember, szakálla volt gender. Úgy döntött, hogy szülni fog, hisz már őszülni kezd, s szeretne babát, mielőtt kalap, kabát!
Reménység és tulipán, avagy a költészet napja
A költők olyanok, mint a hétköznapi emberek. Csak egészen mások. Talán abban, ahogy a világot látják. Ahogy a világról/világnak írnak, ahogy megfogalmazzák
Villon balladája tűnt idők kilóiról
Mondjátok, hol van, hova lett Tokánk csillanó fénye? Deréktájt a rebbenő Hurkáink rengése? Tompor s kiterjedése Csak paralell a frankó. De lötyög,
Nehéz nap éjszakája
Hogy megtalálsz még_ Mindig a legrosszabbkor pusztítod álmom. Hosszú időbe telt, hogy annyira elfeledjek, ahogy ez neked rögtön ment. Már nem kereslek,
Hóesésben forralt bor
Égő cigarettám ül hamutál székén, Zsúfolt presszó, javítják a húszast nyelő dobozt. Jobbra asztalnál, zsenge színész, Én ismerem őt – bár nevét