Verskredenc

Az Irodalmi Élet költészeti rovata.

A reménytelen

Nincsen remény elkárhozott, elnyelte a félhomály. Lelke szinte vörös szemű farkast nyúzó birkanyáj. Feledte ki fogta kezét, húsába mar a magány.…

Dúdoló

Felettem lassan kiderül – mert minden, mindig kiderül előbb-utóbb; alkalmazások futtatott rendjében élni baktatok: előd, utód. Megoszlanék, de élni tart,…

Ez a dolgom

Írta:
Megnevettetlek. Vagy megríkatlak alkalomadtán, ha hagyod. Ez a dolgom, neked pedig az, hogy állj meg egy pillanatra, és ne csak betűket láss,…

Veszteségeink

Írta:
Nagyított gyufásdobozok között ballagtam, megvártam, míg árnyékot dobnak elém a Kádár-házak. A távolban lusta vonat köhécselt, egy eltévedt fecske kevés sikerrel kereste…

Homlokcsók

felhők mögött a nap összegömbölyödve meghúzza magát dél-nyugati szél élre vasalt nadrágban hasít a tájon sietősen jött az áprilisi eső…

A bentlét mintái

Írta:
Ajtó ablakra, ablak ajtóra nyílik. A bentlét mintáit hullámoztatja a függöny kifelé. Szökik azzal a homály is. Ki a kisudvarra, a hárscsipkés…

Láttam

Láttam, mikor a szűz havat marék só olvasztja át. Meg sem született növénynek mérgezve az italát. Láttam, ahogy megrepeszti fagyott víz…

Toszkán napmosoly

Írta:
Ültünk egy zöld padon, néztük a várost, e csodát. Itt élt és alkotott egykor da Vinci Leonárd. Fürdette Firenzét az őszi napsugár,…

Versek

A bebábozódás után Engem nem a mosoly mögött Megbúvó tartalom érdekel, Sokkal inkább a két véglete, A két szegmens, A két…

Tükör a tükörben

Írta:
Hiába (egy hűvös koncertterem sötétjében) Hegedűk nyüszítése hallik – hiába búgtok, húrok, hiába kürtök fényes hangja, hiába édes harmónia, ez mind,…