Megnevettetlek.
Vagy megríkatlak
alkalomadtán,
ha hagyod.
Ez a dolgom,
neked pedig az,
hogy állj meg egy pillanatra,
és ne csak betűket láss,
hanem azok jelentését.
Hidd el, nem fog fájni,
vagy ha mégis,
hát hadd fájjon!
Nem kérek érte bocsánatot,
ahogy tőled sem várom el,
hogy megtedd, amiért
nem hallod a hajnali szellő
madárdal-madrigálját,
nem látod a világ
virágörökségén
zümmögő méheket,
vagy a csillagokat csobbanó,
tücsökcirip alkonyatot.
Én te vagyok,
csak tudj megállni egy pillanatra,
aztán mehetsz tovább újra,
és hamarosan te lehetsz
a hajnali szellő,
a virág,
a zümmögő méh
vagy az alkonyat.
Kiváló Költemény díj
A hónap szerzője
