Erdős SándorLáttam, mikor a szűz havat
marék só olvasztja át.
Meg sem született növénynek
mérgezve az italát.
Láttam, ahogy megrepeszti
fagyott víz az érceket.
Nyugodt szellő türelemmel
csupaszít le hegyeket.
Láttam folyót, lassú sodrút,
ahogy esőt poharaz.
Szomját oltva megéhezik
szakadékot kanalaz.
Láttam jót is, bűnöst leste.
Kemény lett a kenyere.
Mégis félve hajította,
netán kárt okoz vele.
Láttam, ahogy buja népek
visznek készséges arát.
Csínytevésnek álcáznak sok
bűn fertőzte éjszakát.
Csak én látom, senki más ezt?
Talán Urunk félrenéz?
Sötétségen átvergődve
a fény útja oly nehéz.
Kiváló Költemény díj
A hónap szerzője
