Dúdoló

Felettem lassan kiderül –

mert minden, mindig kiderül

előbb-utóbb;

alkalmazások futtatott

rendjében élni baktatok:

előd, utód.

Megoszlanék, de élni tart,

fölém borít és égi kart

vezényel itt,

felhők közül az Egybe szűrt –

és hurcolom zsebembe gyűrt

reményeit.

Megtart a föld, be nem szakad

a könnyű léptű talp alatt,

csak úgy, lazán –

folyóra vert sereg hidak

viszik köszönni egy fiad,

fogyó hazám.

Csodálkozás szelíd csodán:

gyerek lekváros pracliján

a kósza méh –

Nem szól világra, nem siker,

magából nyílik, múlik el –

ne még. Ne még.

Kiváló Költemény díj