Ajtó ablakra, ablak ajtóra nyílik. A bentlét mintáit hullámoztatja a függöny kifelé. Szökik azzal a homály is. Ki a kisudvarra, a hárscsipkés utcán át az ugyancsak lenge öltözetű parkig.
Csak nem teszi magát nevetségessé ez a rongy? De lehet-e reggeltől estig szakadni?
Nejlonszálak szőttesében a folytonosság neveletlen hiányai. Egy elbliccelt munkaóra. Valahogy elszabadul. Ráncaival eloszlik. Szilárdnak hitt tárgyak osonnak túl a falon.
Fülledt szoba. Aki befelé nézeget, a rigó meg a lombja. Tegnap még öklömnyi, mára tetőig áll őrt a rozsdásodó törzsön. Onnan aztán nincs tovább.