Nincsen remény elkárhozott,
elnyelte a félhomály.
Lelke szinte vörös szemű
farkast nyúzó birkanyáj.
Feledte ki fogta kezét,
húsába mar a magány.
Egyedül sír befelé, mint
dharmát* sértő vén cigány.
Elfogyott az út alatta,
sűrű ködbe öltözik.
Azok, akik tönkre tették
gúnyolják és leköpik.
Sötét lelkű jóakarók
szeretnék, ha feladná.
Könnyes szemmel rajzolt mosoly
torzult rajta grimasszá.
___________
*Dharma – örök törvény