A hivatalos verzió szerint vadmalac fulladt a tatabányai Gyémánt Fürdő medencéjébe, ezért az uszodát lezárták, és vizsgálatok indultak. A történet különös mellékszála, hogy ugyanott aznap vízilabda-utánpótlás-mérkőzéseket is rendeztek.
De aki egy kicsit is ismeri a vadmalacok lelkivilágát, az tudja: itt nem egyszerű fulladás történt, hanem társadalmi dráma.
A kis vaddisznó ugyanis minden bizonnyal csak fürödni szeretett volna. Van ilyen. Belopózott diszkréten, szerényen, ahogy az erdei állatok szoktak, amikor a hajnali harmat már elillan, a dagonya pedig foglalt. Sajnos nem vitt magával törölközőt, papucsot, úszósapkát, és ami a legsúlyosabb: fürdőgatyát sem. Gondolta, vasárnap van, ki látja? A víz meleg, a világ békés, az emberiség pedig a saját gondjával van elfoglalva.
Kapitálisat tévedett. Alig hogy úszkálni kezdett, máris megjelentek a vízilabdázók. A vadmalac először csak udvariasan félrehúzódott, aztán észrevette, hogy mindenki trikóban, sapkában és nem utolsó sorban gatyában tempózik körülötte. Ő meg ott állt — pontosabban lebegett — a maga természetes, erdei egyszerűségében. Egy darabig próbált úgy tenni, mintha bója lenne, aztán meg mintha árnyék. Végül, amikor az egyik pólós gyanakodva méregetni kezdte, szegény pára szégyenében lebukott a víz alá.
Nem is lett volna ezzel semmi baj, de a meccs elhúzódott. Jöttek a hétméteresek, az időkérés meg az egyéb huncutságok, és ezt a kis malac már nem bírta ki: szépen csöndben, szinte már szerényen fogta magát és belefulladt a medencébe.
Így lett belőle állategészségügyi ügy, medencezárás és országos hír. Pedig valójában csak annyi történt, hogy egy érzékeny vadmalac nem bírta elviselni a közösségi sportélet terhét. A tanulság világos: aki uszodába megy, mindig vigyen magával fürdőgatyát. Különben úgy jár, mint ez a szegény kismalac.
