Bevallom, eddig súlyos tudatlanságban leledzettem: azt hittem, a kutyatartás egyéni döntés kérdése. Ha valakinek a bernáthegyi tetszik, azt választja, ha pedig a csivava, akkor azt. Semmi sem szab gátat a gazdi fantáziájának és akaratának, beleértve a megfelelési kényszerek széles skáláját is, mert azokból az élet minden területén van éppen elég.
De más az elmélet, és más a valóság. Egy kiadvány került a kezembe, amelynek címét és kiadóját azért nem emlegetem, mert ez nem a reklám helye, de higgyék el, amit most mondok, az nem légből kapott. A szóban forgó kiadványban azt olvasom – terjedelmes, jól kidolgozott cikkben –, hogy aki manapság ad magára, az törpeuszkárt tart, mert most az a kutyadivat.
Szinte nem akartam hinni a szememnek: jól látom, amit látok? Én, akinek gyerekkoromban csak egy korcs kutyám volt – a Gömböc –, elképzelni sem tudtam, hogy ezen a területen is léteznek trendek. Az még belefért a fantáziámba, hogy a póráz, a kutyaköpeny, a kutyalábbeli vagy az egyéb kutyás kellékek tekintetében működik a divat, de hogy ez a fajtákra is kiterjed, azt nem hittem volna.
Márpedig ez az igazság, és erre az a nagyon alapos, tényfeltáró cikk a bizonyíték, amelyet fentebb emlegettem. Kiderül belőle, hogy az a gazdi, aki napjainkban huskyval, labradorral vagy dán doggal lép ki az utcára, a kutyások szemében nevetség tárgyává válik. Nem így a törpeuszkárt vezetgetők, mert nekik vígan áll a zászló.
Ha azt mondom, hogy ezen sírok is és nevetek is egyszerre, biztosan sokan éreznek majd ingerenciát arra, hogy a földön egy jó nagy követ keressenek, felvegyék, és a fejemhez vágják. Kutyát, kutyásokat cikizni, megviccelni vagy egyéb módon pellengérre állítani manapság súlyos vétség. Egy kutyást rávezetni arra, hogy lényegében a történelem legsikeresebb élősködőjének hatása alá került, szinte már blaszfémia.
Ezt az élősködő-hasonlatot egyébként egy neves etológus YouTube-on látott előadásából vettem. Ő mondta ugyanis, hogy a kutya lényegében a történelem legsikeresebb élősködője. Nem én találtam ki, csak megjegyeztem, mert az ilyen mondatok valahogy mindig azok fejében tapadnak meg leginkább, akiknek semmi szükségük nem volna rájuk.
De térjünk vissza a témánkhoz, a kutyadivathoz. Logikus és magától értetődő, hogy mint a többi divatág, ez sem létezhet önálló, elszigetelt jelenségként. A kutyadivathoz számos más divat is társul: cipődivat, frizuradivat, tetkódivat, telefonhasználati divat, és még sorolhatnám. Mondhatjuk úgy is, hogy a kutyadivat csak a jéghegy csúcsa. Vagy azé a barna potyadéké, ami divatosan, vagy csak úgy, natúr módon, de mindenképpen ott marad a járdán.
