Lentebb két verset és egy hangzó anyagot találhatnak, Kállay Kotász Zoltán opuszából. A hangfájlban saját versét adja elő. Nokedli – Nem jó a liszt! – kiált fel nagyi a konyhában, fújtatva, prüszkölve.
Tovább
– Elborzadok, ha belegondolok – fejtegeti a barlangrajzoló az agyagtábla-öntőnek –, hogy emberkéz gyártotta apró táblácskákra akarják mostanában egyre többen a rajzokat és írásokat rögzíteni. A tábla bármikor összetörhet, a töredékek elkallódnak,
Tovább
Volt egyszer egy ember, szakálla volt gender. Úgy döntött, hogy szülni fog, hisz már őszülni kezd, s szeretne babát, mielőtt kalap, kabát! Ment nekifeszülni a nőgyógyra, szülni, ott az okmányait, aztán a
Tovább
A költők olyanok, mint a hétköznapi emberek. Csak egészen mások. Talán abban, ahogy a világot látják. Ahogy a világról/világnak írnak, ahogy megfogalmazzák azt, amit mi is szeretnénk. Születésnapot ünneplünk, egy költő születésnapját.
Tovább
Mondjátok, hol van, hova lett Tokánk csillanó fénye? Deréktájt a rebbenő Hurkáink rengése? Tompor s kiterjedése Csak paralell a frankó. De lötyög, bő a szvetter. Eltűnt mind a téli kiló. Szemüvegszár vájta
Tovább
Hogy megtalálsz még_ Mindig a legrosszabbkor pusztítod álmom. Hosszú időbe telt, hogy annyira elfeledjek, ahogy ez neked rögtön ment. Már nem kereslek, sem valós, sem valótlan időben. Éjjel álmomban nálatok voltam, hogy
Tovább
Égő cigarettám ül hamutál székén, Zsúfolt presszó, javítják a húszast nyelő dobozt. Jobbra asztalnál, zsenge színész, Én ismerem őt – bár nevét nem tudom – Ő engem nem, pedig a színész én
Tovább