Önkívület A jeleken, a stílusjegyek grádicsfokain próbálunk visszakapaszkodni amikor az átélés ősi tüze kialudt de az élet nyomai táncba hívnak Kormos…
Vártam rá, csak vártam, szótlanul, csalódottságban. A gőzölgő latte fél órája még perzselte a nyelvemet, édeskés illata szép reménnyel kecsegtetett, hogy nem…
(Emlék 1975-ből.) Akkoriban együtt játszottunk még, nem számított semmi különbség, kisgyerek, nagygyerek, fiú, lány, házbeli, szomszéd – gyerek, a kertben…
Fényszülött szó mi fennakad hallgatag fióklakó mint zúgpróféta hiába csillan tollad alól ki nem jő csak lélekpaca írhatsz lelkedből bármilyen cifraságot…
Pontatlan megfogalmazással élek, mert a mélységélességhez túl sok a pára, koszosak az üvegek; túlárazott szeszekkel imbolyog az étkezőkocsi, az első osztály pontosan…
hűvös őszi alkonyat után rakoncátlanul meg-megugró torpanó idő áhítattal szívja be az estike halvány illatába rejtőző nyár emlékét az este hideg kezemet…