(Emlék 1975-ből.)
Akkoriban együtt játszottunk még,
nem számított semmi különbség,
kisgyerek, nagygyerek, fiú, lány, házbeli, szomszéd –
gyerek, a kertben fedezi fel magát.
Egyik délelőtt hatalmas világoskék teherautó tolatott be pöfögve
(a kerekei is méteresek, sárhányójáig érek csak),
billenője homokkal púposra rakva –
megszoktuk, hogy itt lakunk, de a ház még épül, szépül, kiegészül,
Misi bácsi sürög-forog, intézkedik,
a teherautó pöfög, tolat az udvar széléig,
emelkedik a billencs, zúdul le a homok a kertbe.
– Homokozó! A tiétek! – néz ránk elégedetten.
Négy farönköt dob a hegy köré, ezzel
jelölve ki a határait.
A homok, mint egy piramis, felmagasodott,
és csak apránként laposodott a rámászásaink során.
Első vagy második nap, ki tudja már, mikor,
elvesztettem a lapátomat.
(Nem fröccsöntött vacak, hanem fanyelű, fémfejű, lapátolásra
jóval alkalmatosabb lapát volt!)
Túrtam utána elkeseredetten,
de a homok nem kegyelmezett,
pergett, pergett, elnyelte az eszközt, temetett,
jaj, a dűne!, a dűne… oly végtelennek tűnt,
kétségbeesésemet oly szenvtelenül tűrte,
hogy rá gyanakodtam
(bár megfordult a fejemben, egy másik gyerek is ellophatta).
Pá, lapát!
– Elveszett a lapátom – álltam nővérem elé.
Rita, mint szakképzett indián,
angol szavakat mormolva iramodott neki négykézláb
az aljnövényzetben.
„Nothing, nothing…” „Mit keresünk?” „Lóherét.”
Lóherét? Amikor nekem lapát kell?!
„Négylevelűt! Már fél órája keresi ő is…!”, bökött a kert túlfelébe.
Tényleg, Bea is a fűben matat…
„Megcsinálom én, ha már tudom, mit…”, szólt a gyerekműsor
dalocskája, igen, meg lehet csinálni, ha már tudjuk,
Rita mászott
és levadászott
egy kövérlevelű háromlevelűt,
a körmével átszabta karcsú négylevelűvé,
felragyogott az arca.
– Találtam!
Bea (Misi bácsi unokája) rögtön ráállt a cserére,
rövidesen már a homokot hányhattam a lapát-nyereménnyel.
– És az négylevelűnek számít, ha…? – kérdeztem
másnap a szakértőt.
– Persze! – Rita egy ágat dugott
a homokozó rönkszélén túl a földbe, ecetfa-darabkát.
(Az ág később meggyökeresedett, erős és magas fa lett belőle.)
– Szerencsét fog hozni!
(Misi bácsi három év múlva kivágta a fát.)
