Úgy mondta utána a szakácsné, aki az én öregapámnak valami szegről végre rokona volt, hogy még aznap odaállt a gyerek az apja elé, aki a községházán osztotta az igazságot, és megmondta nyíltan, hogy őneki nem lesz más a felesége, csak tanító Malvinka. Gondolhatják – lengette meg üres korsóját Balázs bá –, milyen nagy nevetésben tört ki a család.
A Tetkós sürgette volna, de tudta, nem illendő, így csak kifizette az első kört, majd rendelt egy másodikat. Az elkésett beódalgóknak várni kellett, az italukra is, meg a történet elejére is, így jár az, aki nincs jó helyen jó időben – és Fuvaros csak úgy megállt oldalt az ajtónál. Nem akart zargatni, tudta, hogy ez a történet most teljesen és tökéletesen csak Balázs bácsié, aki töretlen lendülettel folytatta is, elvégre ő tette le a garast.
Teltek-múltak az évek, minden szeptember első napján Malvinka megkapta a rózsáját, a kisfiú tanult szorgalmasan. Aztán elkerült a városba, ő is tanítóképzőt végzett, katonaidejét is kitöltötte becsülettel. Malvinkának nem udvarolt senki. Parasztlegény nem mert szemet vetni rá, a gazdagabb szomszéd földbirtokosok fiai meg földdel, jelentős hozománnyal vették el a jómódú lányokat.
Úgy az ötvenes évek közepén jött el az a szeptember, amikor az iskola előtt megállt egy hintó. Leszállt róla a fekete pantallós, magas fiatalember, truccolt hetyke kis bajusz, pajkosan csillogó kék szem, kezében egy szál rózsa. Ő volt bizony, Ágoston. Ott, azon a szent napon kérte meg Malvinka kezét, az iskolában. Egy hónap múlva itt esküdtek meg a templomban, még tanítottak is együtt a faluban pár évig, aztán elkerültek a városba. Legendásan boldog házasságban éltek. Bizony, senki nem mondta volna meg, hogy a férj valaha tanítványa volt, méghozzá az első elemiben a tanítónőnek. Most meg hazajön a tanító úr, a régi falujába, ahol megismert az első és egyetlen igaz szerelmét – fejezte be, kicsit drámai hangsúllyal a történetet a sok beszédben eltikkadt ex harangozó.
A Tetkós hangos szusszanással kiengedte a levegőt, és arra gondolt, hogy tán holnap bemegy a megyeszékhelyre a színházba, rég látta a kedvest, meg rózsát is visz.
Nem boltit, csak innen a kertből egy szálat. Későn virágzót.
