Ujjolvasó

2024.07.01.
Olvasták: 45

Azt kérdezem,

hogy ez a nagy elment-e vadászni,

mikor olyan fátyolos felhők

úsztak a hold előtt,

nem félt-e a görbe hátával,

villogó szemüvegével

és reccsenő ágakkal

a talpa alatt?

És igaz-e,

hogy ez a másik nagy meglőtte,

pedig rossz a veséje,

rekedt a hangja,

és rendetlen torzonborz

piszkos bajuszáért

kinevetik a szarvasbogarak és a békák –

hogy mert beledurrantani a levegőbe?

Ez meg hazavitte volna?

Mikor agyagos pocsolyákon

csúszkálva gázol

lyukas cipője, csámpás lába,

sárga fogai között

szörcsög a pipája,

és éppen ez merte volna hazavinni?

És ez a szorgos-dolgos megsütötte?

Ez a kétbalkezes, ez a leforrázott,

ez a méricskélős és mégis elsózós,

ez a pókhasú utánatöltögetős,

éppen ez lett volna az,

aki végül megsütötte?

Azt elhiszem,

hogy ez a kicsi mind megette,

ez a villogó szemű, tüskehajú,

ez a mezőn futkosó, fára mászó,

ő aztán nem járt utána, nem vadászott,

csak a késsel-villával hadonászott,

ő nem törte magát, mint a négy másik,

csak megette az utolsó falásig.

 

 

Novotny Gergely

(1925–2003), író, költő, drámaíró, klarinétművész, zenetanár. Írásainak meghatározó eleme az abszurd.

Ne hagyja ki ezt sem: