Szentmiklósi Tamás és Kállay Kotász Zoltán közös alkotása.
– Komám, komám, hová mégy?
Keskeny palló, vékony jég!
– Aki nem mén sehova,
anyámasszony katona!
Áldás ne hulljon rája,
dalra ne álljon szája!
– Komám, komám, nyughass veszteg,
kezed, lábad botlik, reszket…
– És a szűm is félrever,
mégse bírok véremme’…
Kicsi nékem ez a ház,
kirúgnám az oldalát!
– Komám, komám, mi lesz ebből!?
Szalonna az öreg ebből?!
– Hej, az a sok fifika,
orrlikban sűrű fika…
Vágd csak zsebre jussodat,
Olcsón megvett kussodat!
