ablakba kitett
orchidea ‒ nem hallod,
hogy neked ordít?
tengerre borult
ég vágynélkülisége
páratlan golyó
szomorúfűz gallyán
önfeledt rázkódik a
madárkacagás
szétszabdalt labda
foszlányaiban még él
a játékszellem
üvegesedő
tekintetedben látom
a betétdíjat
most se találnak,
magukat nevetik ki
a felderítők
lehajolni az
elúszó álmaidért
felfoghatatlan
