Közismert, hogy egyik legféltettebb nemzeti kincsünk, a Szigligeti Ede nevével fémjelzett Liliomfi egyik jelenetében említés történik egy olyan színdarabról, amelyet mind ez idáig pusztán a szerzői képzelet szüleményének tartottunk. Meg voltunk róla győződve, hogy A retyezáti remete című darab nem létezik, és csupán arra szolgál, hogy a nézőt jóízű kacagásra bírja.
Ám ez a feltevés most megdőlt. Egy elfeledett vidéki könyvtár pókhálóval beszőtt padlásáról ugyanis nemrégiben előkerült az említett darab néhány kézírásos jelenete. A töredékes agyagot irodalmi szenzációként bocsátjuk olvasóink elé, abban a reményben, hogy kedvet kapnak e színmű különös világához, sőt, talán azt is megpróbálják majd kitalálni, miként folytatódhatott, kanyargott és bonyolódott e klasszikus remekmű elfeledett cselekménye.
Íme, a meglelt anyag teljes egésze:
A retyezáti remete
Vígjáték három felvonásban
Írta: Ismeretlen Szerző
Első felvonás, első jelenet
A retyezáti rengeteg mélyén. Sziklák, bokrok, egy elhagyatott vadászház romjai. Távolból juhkolomp hallik. A szín közepén mohos fatönkön üldögél LÓKÖTŐ, a remete, rongyokba öltözve, vállán egy madárkalitka, benne döglött veréb. Balról berohan DÓRÁTHY, úri öltözetben, de térdig sárosan, zihálva.
DÓRÁTHY (lihegve) Óh, egekbe kiáltó rettenet! Ha ez nem Erdély, akkor galambot szült a krokodil! (Megpillantja Lókötőt.) Jóember! Avagy szellem, lidérc, esetleg penészgomba? Ki vagy te, aki e vadon közepén madarat temetsz?
LÓKÖTŐ (fennkölten) Én valék a Lókötő, ki hajdan három megyében prédikáltam, míg meg nem értettem, hogy a liba hálásabb közönség, mint az emberfia. Azóta barátságot kötöttem a mohával, s e kicsiny, ámde sajnos elhunyt cinkével.
DÓRÁTHY Cinke? Az ott? (közelebb hajol, fintorog) Az inkább egy darázs és egy vargánya nászának gyermeke.
LÓKÖTŐ Kérem, ne gyalázza Hajnalkát! Ő volt az egyetlen lény, ki figyelemmel hallgatta bölcseleteim, míg meg nem fulladt egy pohár icceborban.
DÓRÁTHY Ó, borzalom! Egy ilyen halálhoz mártírszobor dukál! De mit keres itt kegyelmed, mikor emberek közt is épp ilyen bolond lehetne?
LÓKÖTŐ Félrevonultam a világtól, miután a menyasszonyom elcserélt egy hajóhúzó lóra. Most csak a retyezáti visszhang a társam, bár néha ő is feleselget velem.
A háttérben juh bégetés hallatszik. Belép TÜHÜK, a pásztor, egy juhval, melyet kézen fogva vezet.
TÜHÜK Remete úr! A Bözsi megint verset béget! Tegnap még a Hej, Dunáról fúj a szél-t rikkantotta, de ma már Shakespeare-t rágcsál! Csak nem járt nála az éjjel?
LÓKÖTŐ (pironkodva) Én csupán a Hamlet monológját idéztem neki.
DÓRÁTHY Itt mindenki megkergült? Egy halott cinke, egy szavaló juh és egy remete, ki verseket tanít a négylábúnak? Hát hol vagyok én?
TÜHÜK A retyezáti rengetegben, uram. Itt még a gyertyán is hexameterben susog.
LÓKÖTŐ (feláll, ünnepélyesen) És most, barátaim, megkezdjük a mai filozófiai elmélkedésünket! A téma: Lehet-e a kolbásznak lelke?
Dóráthy elájul. Függöny.
MÁSODIK JELENET
Ugyanott. Dóráthy még mindig ájultan hever egy bokor alatt. Lókötő és Tühük körülötte toporognak. A juh közben békésen rágcsálja Dóráthy kalapját.
LÓKÖTŐ (aggódva) Él-e még, vagy már csatlakozott Hajnalkához az örök lelkek táborában?
TÜHÜK Lehet, csak megjátssza. A városi népség gyakorta esik önkéntes ájulásba, ha sárral találkozik.
LÓKÖTŐ Adjunk neki pálinkát! Az gyógyír minden lelki búra!
TÜHÜK Fájdalom, tegnap elfogyott. Viszont van némi birsalmasajt a zsebemben. Annak olyan a szaga, hogy Szent Péter is sírva fakadna tőle.
Elővesz egy kődarabnak tűnő valamit, és Dóráthy orra alá tartja. A férfi azonnal felpattan, és megborzong.
DÓRÁTHY Mennybéli Atyám! Ez vagy Árpád kori kürtőskalács vagy egy démon kapcája!
LÓKÖTŐ Á, ez csak egy helyi gyógymód.
DÓRÁTHY (leporolja magát, fensőbbségesen) Nos, emberek! Fontos céllal járom e vadont! A császári tudományos társaság megbízásából keresek egy legendás remetét, ki állítólag bölcsebb Platónnál, és szerényebb a liliom virágánál. Nem hallottak róla?
TÜHÜK (rámutat Lókötőre) Hát ő az! Mármint a bölcs. A szerénységet illetően megoszlanak a vélemények.
LÓKÖTŐ (meghatódva) Engem keres? Engem? Ó, egek! Végre megérkezett a sorsom! Az sem baj, hogy egy rút hivatalnok képében!
DÓRÁTHY A feladatom: lejegyezni kegyelmed gondolatait, tanításait, furcsa szokásait. Egy egész kötet készül majd, díszkiadásban, metszetekkel. A címe: Retyezáti Reflexiók – Egy remete mímelt rímei. A Magyar Napló Kiadó fogja megjelentetni 2025-ben.
LÓKÖTŐ No akkor jegyezze: a bölcs ember párnája vakondtúrás, mert az puha, s természetes. Másodszor: sose higgy annak, ki kalapot hord a szíve helyén. Harmadszor: a világ titka a birsalma héjában rejlik, csak senki nem kérdezi meg tőle.
TÜHÜK És negyedszer: ne igyék abból a kulacsból, amit ez az imposztor dugott a bokor alá. Tavaly óta ott hever.
Dóráthy őrült gyorsasággal írja a jegyzeteit, amit a juh érdeklődve figyel.
DÓRÁTHY Hát ez szenzáció! Tiszta ész, tiszta bölcsesség! Habzsolni fogják a művelt pesti olvasók!
LÓKÖTŐ (ünnepélyesen) Akkor mostantól tanítványommá fogadom! Első lecke: hogyan gyűjtsünk reggeli harmatot egy levél nélküli bokorról!
Függöny lehull, miközben a juh beleharap Dóráthy nadrágjába.
HARMADIK JELENET
Ugyanott. A színpad közepén Lókötő egy zsákból kukacokat válogat színek szerint. Tühük furulyázik a juhnak. Dóráthy egy bokor mellett ülve próbálja a remete szavait lejegyezni. Hirtelen harangzúgás hallatszik. Jobbról belibben CSENGE, egy árvalány, fején virágkoszorúval, karján egy szitakötőket mintázó hímzett tarisznyával.
CSENGE (énekelve, kissé túl érzelmesen)
Szép retyezáti erdő,
hol a páfrány is szerelmes,
légyen e lány sorsa más,
mint a pók hálója töredelmes.
LÓKÖTŐ (csodálkozva az égre néz) Mi a mennykő verdesi e csendes vadont? Egy nimfa? Egy tündér? Vagy egy postáskisasszony temus csomagocskával?
CSENGE Nem vagyok más, mint Csenge, ki a sorsát keresi. Egy bölcs remetéről hallék, ki szavával gyógyít, lelkeket nemesít, s állítólag juhot is tanít verset szavalni.
TÜHÜK Verset is mond, de a Rózsabokorban jöttem a világra című slágert énekelni is tudja.
LÓKÖTŐ (megigazítja haját) Kisasszony… ha Ön valóban a szíve tanácsát követi, rossz helyen jár. Az én szívem már évekkel ezelőtt kiköltözött a bordáim közül, és beköltözött egy mogyoróbokorba.
CSENGE (tettetett szomorúsággal) Óh, bánatom bánata! Pedig én épp egy ilyen szőrös férfit keresék, ki nem rest éjjel is filozofálni.
DÓRÁTHY (előugrik a bokorból, jegyzetfüzetével) Ez ő! Ez kétségkívül ő! Íme, a világ első szerelmes remetéje! Leírom: „Remete, ki cinkével szaval, de nőre izgul.”
LÓKÖTŐ Ácsi! A remete sosem izgul! Maximum bűzlik a pálinkától!
Csenge közelebb lép Lókötőhöz, majd hirtelen előhúz egy papírlapot.
CSENGE Ismerős ez kegyelmednek?
LÓKÖTŐ (megdermed) Ez… ez az én régi darabom! Az utolsó előadás, amin részt vettem! Honnan van ez?
CSENGE (könnyes szemmel) Édesanyám kislánykorában látta azt az előadást. És azt mondta, a főszereplő volt a legszebb lelkű ember, akit valaha látott. Azóta keresem ezt a személyt.
TÜHÜK (elérzékenyülten a juhhoz) Látod, Bözsi? Tavasszal nem csak a legelő zöldül, hanem a szív is…
Lókötő megfogja Csenge kezét, nagyot sóhajt.
LÓKÖTŐ Ha te vagy a sorsom… akkor kész vagyok még egyszer előadni a Nyúl és a harangöntő című darabot. Kerül, amibe kerül…
CSENGE És én leszek a súgód. Örökké.
Dóráthy zokogni kezd, de csak azért, mert a kalamárisa eltörött. A juh béget egy akkordot, ami kísértetiesen hasonlít a Sej, haj Rozi első ütemeire.
FÜGGÖNY.
NEGYEDIK JELENET
Díszlet: A retyezáti erdő tisztása feldíszítve. Bokrokra régi alsószoknyák és madárijesztő-kalapok aggattak girlandként. Középen egy asztal, rajta egy sült tök, amelyre „lakodalmi torta” van írva tintaceruzával. Tühük öltönyben, a juh pedig fátyolban. Dóráthy kezében jegyzőkönyv és két darab szalaggal átkötött retek. Lókötő idegesen járkál. Csenge virágkoszorús ruhában, csodásan ragyog. Az erdő közönsége – madarak, mókusok, egy bagoly és három szarvasbogár – sorfalat áll.
LÓKÖTŐ Akkor próbáljuk el az esküvőt! A kísérlet célja, hogy én, aki egy cinkét is alig tudtam eltemetni, vajon képes leszek-e a nősülésre?
TÜHÜK Ha a juhot kérdezed, ő már kétszer is férjhez ment. Igaz, mindkétszer másik juhhoz. De most úgy néz ki, megjött az esze. Nézd, mit írt a porba a patájával: „Never again.”
DÓRÁTHY Kérem, koncentráljunk! Próbánkon az egyházi esküvő sajnos nem lehetséges, mert a papot a múlt héten elütötte egy szekér. De a szertartás parasztváltozatát attól még megtarthatjuk!
Dóráthy megköszörüli a torkát, előhúz egy pergament.
DÓRÁTHY Kérdezem én, mint erre jogosított személy: Lókötő uram, kívánja-e, hogy eme leányzó, Csenge, ki virágot hord és furcsa dalokat dúdol, ezentúl hivatalosan is megoszthassa önnel a vadkörtéket, a csillagfényes párnát, valamint a bolhás szalmazsákot?
LÓKÖTŐ (komolyan) Kívánom, hogy kívánjam, és kívánom, hogy ne bánjam, hogy kívántam.
DÓRÁTHY És te, Csenge, elfogadod-e ezt a bölcset, aki furcsákat beszél, de azt mindig komolyan gondolja?
CSENGE Még akkor is elfogadnám, ha pitykegombokból főzne bablevest!
TÜHÜK (meghatottan) Ez a legszebb dolog, amit valaha hallottam egy levesről.
DÓRÁTHY Akkor hirdetem: e két lélek mostantól eggyé válik, mint két, mohával bevont erdei kavics!
A közönség (erdőállatok és emberek vegyesen) tapsol, a juh háromszor ugrik. Lókötő és Csenge megcsókolják egymást, mire az égbolton kötelékben áthúz három bagoly. A sült tökből előbújik egy vakond, de megijed, és visszabújik.
CSENGE Ó, Lókötő, én most boldogabb vagyok, mint amikor először sikerült egy alumíniumkanalat ezüstként eladnom!
DÓRÁTHY Mi az, hogy alumínium?
CSENGE Mindegy.
LÓKÖTŐ És én, drága Csenge… én most érzem először, hogy a retyezáti élet nem is olyan magányos.
DÓRÁTHY Most pedig: tánc!
A darab összes szereplője, beleértve a juhot, eszeveszett néptáncba kezd. A juh sztepptáncol. A madarak csivitelnek. Az egyik bagoly beáll dobolni. A szarvasbogarak kanásztáncot járnak. A közönség egy része sír a nevetéstől.
FÜGGÖNY.
