Az álláskereső

2013.07.12.
Írta:
Olvasták: 2.8K

Pontosan kettő óra előtt öt perccel ér oda, s már megelőzték négyen. Kiderült, hogy erre az időpontra ötödmagával hívták be és érkezési sorrendben történik az elbeszélgetés. Egy fiú is akad köztük, aki sötét öltönyben, fehér ingben, nyakkendőben izzad. A másik három lány mélyen dekoltált ruhában, blúzban feszít, mintha a titkárvezetőség kritériumai között a tökéletes női mell is szerepelne.
Elina egy pillanatra meginog, jobb lenne elmenni máris, fagyit és dinnyét venni a húgainak, úgysem veszik fel.
A folyosón várakoznak. A többiek nevét már felírta a titkárnő, aki ismét kinéz az ajtón és kiabál:
– Megérkezett végre Mérei Elina? Te vagy az? Na, gyere csak be!
Hát, ez már rosszul kezdődik, gondolja a lány, de elmosolyodik, jobb, ha jó pofát vág hozzá.
– Gombos Béláné vagyok – nyújtja a kezét a titkárnő – de szólíts csak Katának. Miután te leszel az utolsó a sorban, megkérlek, segíts nekem kávét főzni, mert egyedül vagyok, a többiek bezzeg nyaralhatnak! Ismered ezt a kávéfőzőt? Tudod, kapszulás. Már kikészítettem a kapszulákat, olyan sorrendben főzd, hogy tudjam, melyik kié lesz. Addig összekészítem az anyagaitokat, és beviszem a tárgyalóba.
Vaníliás, fahéjas, csokoládés, bodzás és almás illatú kávék gőzölögnek a Zsolnay csészékben.
Kata eltűnik velük a tárgyalóban, majd visszatérve ismét Elinához fordul:
– Főzz nekünk egy-egy kávét, nekem csokoládés kell, magadnak pedig válassz tetszőlegesen, van vagy húszféle. Megisszuk, és ismét elmegyek, a jogászoknak kell levinnem anyagokat. Kérlek, ha közben kijön az első, hívd be a másodikat, itt a lista. Legkésőbb fél óra múlva itt leszek. Ha szomjas vagy, a hűtőben találsz üdítőket.
A tárgyalóból kihallatszik a nevetés. Kata elmegy és Elina magára marad.
Hirtelen nyílik az ajtó és belép egy magas, korabeli fiatalember, farmerben és fehér pólóban. Divatosan rövidre nyírt a haja, nevetős szeme pedig kék, mint az ég.
– Szia, téged még nem láttalak itt. Bjelik Zdenkó vagyok – nyújtja kezét a fiú és Elina is bemutatkozik, bár a meglepetéstől nem érti a tisztán a fiú nevét.
– Én nem tartozom ide, még nem.
– Csak nem az állásinterjúra jöttél?
– De igen, valóban azért vagyok itt.
– Befogott Kata? Hát, nem igazán szép tőle! Iszom én is egy kávét. Szerinted melyik a legjobb?
– Nem tudom, csokoládésat ittunk.
– Persze, az a Kata kedvence. Hol végeztél? A Corvinuson?
– Igen. Honnan tudod?
– Látom azon az okos szemeden! Ez már hányadik interjúd?
– A tizenharmadik.
– Az szerencsés.
– Relatív a szerencse, harmincegy pályázatot írtam.
– Bocs, de milyen eredménnyel végeztél?
– Jeles a diplomamunkám és az államvizsgám is.
– Túl okos vagy, az a baj!
– Nem hiszem, inkább az a gond, hogy nincs protekcióm.
– Gondolod?
– Persze, ide lenne, mert Spacsek nagyapám egy munkahelyen dolgozott a tulajdonossal, de nem akarok protekciót! És te, mióta dolgozol itt?
– Nem dolgozom itt, még tanulok.
– Igen? És hol? Hogyan kerültél ide?
– Párizsban tanulok a Sorbonne-on. Hogyan kerültem ide? Hát…
Kijön az első pályázó, pityeregve.
Elina szólítja a másodikat és kinyitja neki a tárgyaló ajtaját, hogy menjen csak be.
– Bocs, de ez a megbízatásom.
– Csinos titkárnő vagy!
– Persze…. az vagyok!

Vélemény, hozzászólás?

Ne hagyja ki ezt sem: