Walter Mitty titkos élete

2014.03.25.
Olvasták: 654

Mostanában divat lett Hollywood hanyatlásán fanyalogni. Az álomgyár napszámosai egymás után készítik a remake-eket, mert nincsenek igazán jó ötletek, vagy ha valaki mégis előrukkol valami eredetivel, az egész filmszakma ráveti magát a prédára és annyi bőrt próbál meg lenyúzni róla, amennyit nem szégyell. Nagy általánosságban ez igaz is, elég csak a vámpíros és zombis mozik eszement túlkínálatát figyelni, de nincs olyan szabály, amely ne termelne ki magából néhány kivételt, és ez, bármilyen furcsa, még Hollywood ízlésvilágára is érvényes.

A jobbára komikusként ismert Ben Stiller ebbe a hajszálvékony indába kapaszkodott bele, hogy Tarzanként lendületet véve átugorja a klisék és sztereotípiák mély szakadékát. De mert az inda tartósságára nincs semmilyen garancia, egy már kipróbált és megbízhatónak talált függeszkedési eszközt választott, jelesül az 1947-es gyártású Walter Mitty titkos életének alapötletét, amelyben Danny Kaye és Virginia Mayo tündökölt. Mivel az eredetit nem láttam, csak tippelni tudok, hogy a sztorit Stillernek alaposan hozzá kellett igazítania mai körülményekhez, és mert napjainkban éppen annak vagyunk szemtanúi, hogy a nyomtatott sajtót gyakorlatilag fölzabálja a webes újságírás gátlástalan fenevada, mondhatni, jókor nyúlt jó helyre.

A történet a Life magazin nyomdai kiadásának megszűnése idején bonyolódik, ami, ha jól emlékszem, nem tegnap és nem is tegnapelőtt volt, hanem valamivel korábban, de mindegy, vegyük úgy, hogy egy nagyhírű, több évtizedes múlttal, tradícióval, kultúra és szemléletmód-teremtő hagyománnyal rendelkező sajtóorgánumról van szó, ami a maga módján olyan, akár az Avatar mesevilágának óriásfája. Szimbiózisban élnek rajta, azaz benne az újságkészítéshez szükséges szakterületek megtestesítői, de hogy a fa hasonlat teljes legyen, a mélyben, pontosabban lent az alagsorban az a tekintélyes méretű negatívarchívum jelképezi a gyökérzetet, amely a magazint illusztrációkkal gyakorlatilag életben tartja. Itt dolgozik a kissé bogaras Walter Mitty (Ben Stiller), elszeparálva a külvilág történéseitől, de még önmagától is, ami egyfajta elidegenedési csúcsteljesítmény. Ha a derék negatívállomány-kezelő olyan módon lenne flúgos, hogy az életét teljesen kitöltené a munkája, ebből az egészből film se lenne, ám Mitty nem mindig volt ilyen. Kamaszkorában például irokéz frizurás gördeszka-bajnokként ért el sikereket, de aztán valahogy félrecsúszott vele az élet és a Life magazin gyökérhálózatában kötött ki.

Semmi rendkívüli nincs abban, hogy emiatt félszegebb lett az átlagosnál és hogy a képzeletének vad tornáztatásával igyekszik önmagát kárpótolni. De minden félszegsége ellenére valahogy mégis kontaktusba kerül Cheryllel (Kristen Wiig), az egyik kolléganőjével, ami valóságos csoda, mert az ismerkedés legsarkalatosabb pillanataiban Mitty mindig leblokkol és átlendül abba a fantáziavilágba, amelyet a képregényekből többé-kevésbé mindnyájan ismerhetünk.

A fordulatot az hozza meg, amikor O’Connell (Sean Penn) a Life ikonikus fotósa elküldi az utolsó lapszám borítójára szánt fotójának nyersanyagát. A felvétel egy negatívtekercs egyik darabja – O’Connell régi vágású figura, még mindig filmre dolgozik –, ám a levélben megjelölt kocka hiányzik. Fontos megjegyezni, hogy O’Connell éppen olyan különc, mint Mitty. Soha nem tette be a lábát a szerkesztőségbe, minden ügyét Mittyre bízta, de most ezzel az utolsó küldeményével mintha egy furcsa játékot kezdene vele játszani. A tekercs meglévő kockái alapján Mitty tehát nyomozni kezd a rejtélyes hiányzó felvétel után, de ez nem tét nélküli játék, mert Hernando (Adrian Martinez) a gonosz fölszámolóbiztos folyamatosan szembesíti a határidő szűkösségével és azzal, hogy ha nem lesz meg a negatív, fel is út, le is út.

Ha Cheryl nem kapcsolódna be a nyomozásba, és nem biztatná Mittyt, a történet olyan szomorú és jellegtelen véget érne, hogy közelébe sem kerülne egy egész estét betöltő mozinak, de a nő biztatására Mitty gondol egy merészet, és jegyet vált a Grönlandra induló egyik repülőjáratra, merthogy a tekercs többi képe alapján azt gyanítja, O’Connell ott valahol bujkál.

Ezzel a döntéssel kezdődik el azoknak a szédítő kalandoknak a sorozata, amelyekhez képest az addigi fantáziálgatás fakó semmiségnek tűnik. A finom humorral átszőtt, gyönyörűen fotózott produkciót korhatár nélkül bárkinek lehet ajánlani, de akik az aprítós, robbantásos akciófilmeket részesítik előnyben, inkább nézzenek másféle szellemi táplálék után. A mozgalmas, misztikus, nehezen követhető történek kedvelői sem biztos, hogy rajongani fognak érte, de ez maradjon az ő személyes gondjuk. Ez a film nem görcsöl azon, hogy bárkinek is megfeleljen, csak annyit vállal, amennyi ebbe a kedves, esendő, abszurditásában is hihető kalandba belefér. Sokkal több ilyen mozi kellene Hollywoodból, még akkor is, ha ennek, amelyikről per pillanat szó van, éppen annyira elcsépelt az üzenete, mint az amerikai álomról készített többi filmes illusztrációnak. De nekünk, nézőknek nem az a feladatunk, hogy eldöntsük, mennyi a hihető és mennyi a hihetetlen abban, ha valaki bátran nekivág az ismeretlennek, és rácsodálkozik mindarra, amit évtizedeken át elszalasztott. Nem mindnyájan vagyunk optimisták, de Walter Mitty a film végére azzá válik, és ez nekünk is lehetőség. Éljünk vele.

Walter Mitty titkos élete (The Secret Life of Walter Mitty) színes, magyarul beszélő, amerikai romantikus kalandfilm, 114 perc, 2013 . Rendező: Ben Stiller; Szereplők: Ben Stiller (Walter Mitty), Kristen Wiig (Cheryl), Sean Penn (Sean O’Connell), Adrian Martinez (Hernando), Adam Scott (Ted Hendricks), Kathryn Hahn (Odessa Mitty), Shirley MacLaine (Edna Mitty), Patton Oswalt (Todd Maher). Értékelés: 5

Majoros Sándor

Jobb sorsra érdemes írócápa, polihisztor és twist again. A honlap gazdája, működtetője és túlnyomó többségében írója, olvasója. Utóbbi majdnem teljesen.

Ne hagyja ki ezt sem: