Kállay Kotász ZoltánVolt egyszer egy ember,
szakálla volt gender.
Úgy döntött, hogy szülni
fog, hisz már őszülni
kezd, s szeretne babát,
mielőtt kalap, kabát!
Ment nekifeszülni
a nőgyógyra, szülni,
ott az okmányait,
aztán a tojásait
kérték, megkocogtatták,
s karjukat tárták: – Kérem,
pete kéne, petefészek!
Pete és zigóta,
no és méh… Mióta
mi itt vagyunk,
a tapasztalatunk,
hogy méhlepény is kell…
Irgumburgum, pecérek!
Emberünk bebrúgva:
– Megyek Strasbourgba! –
kiáltott, s úgy is tett.
A bíróság nem rulett,
az ügyet vesézte,
lájkolta, majd levéste:
Szülhet, aki született!
Megtört hát a bűvölet,
a díszkrimi, a náció,
s terjeng új narráció:
nincsen apa, nincs anya!
Táncol Brüsszel, Baranya!