Olvasom, hogy egy nemrég tett fölfedezés alapjaiban kérőjelezi meg mindazt, amit eddig az univerzumról tudtunk. A részletekkel nem kívánom önöket fárasztani, mert azt én sem értem. Valami olyasmi dereng, hogy az anyag egyenletesség-eloszlás feltételezett állandója szenvedett cáfolatot, bár ebben sem vagyok túl biztos. A lényeg az, hogy már megint megdőlt valami, amiben hittünk. Jelesül nem az, hogy a Föld gömbölyű és a laposföld- hívőknek van igazuk, csak valami hasonló. A tudomány ugyanis önmaga romjain épülget újjá, és nem is tegnap óta, hanem mióta az őseink lemásztak a fáról. Így már érthető az a bölcsesség, amit a középiskolai fizikatanárom mondott annak idején: a tudás ott kezdődik, hogy az ember belátja, nem tud semmit.
Talán ez a legnagyobb, leguniverzálisabb és egyben legkevésbé cáfolható bölcsesség, amely tapasztalati tényeken nyugszik. Kár, hogy a nemtudás egyenlő a tagadással, ami meg az ostobaság bölcsője. Ebből az indíttatásból azon sem csodálkoznék, ha színre lépnének a világűrtagadók, és az egyéb őrültek útját követve kimondanák, hogy világűr sem létezik. Látta valaki? Ugye, nem? Na hát akkor! Ami biztos, hogy ránk borul egy nagy, sötét bili, amelyet itt-ott átlyuggattak az égi lyukrágók, és ezeken a piciny lyukakon átvilágít a mennyország örök fényessége. Meg ne próbálja ezt cáfolni valaki, mert az súlyosan sérti a világűrtagadók hitbéli meggyőződését, ami egyszerre elfogadhatatlan és megengedhetetlen. Természetesen ez csak vicc, de könnyen valóra válhat.
Főként úgy, hogy a tudomány soha nem áll meg. Az emberi tudás pedig korlátozott, és bármit gondolunk ma biztosnak, az holnap megdőlhet. Ez nem csupán a fizikai univerzumra vonatkozik, hanem saját megértésünkre és világszemléletünkre is. A világűrtagadók egy fiktív példa arra, milyen abszurditásokba futunk bele, ha elzárkózunk az új információk elfogadásától. Minden tudományos elmélet, legyen az megalapozott vagy kevésbé hihető, egy újabb lépcsőfok a megismerés útján, amelyen nyitott elmével és kritikus gondolkodással kell haladnunk. A tudomány nem csak a tények és adatok gyűjtéséről, hanem az emberi kíváncsiság, a felfedezés örömének megéléséről is szól. Ez a folyamat teszi lehetővé számunkra, hogy folyamatosan bővítsük látókörünket és mélyebben megértsük a világot, amelyben élünk.