Miután az utolsó deszkát is a helyére illesztette, Noé rendkívüli közgyűlésre hívta össze az állatvilág képviselőit. A célja kristálytiszta volt: demokratikusan akarta eldönteni, ki és milyen arányban járuljon hozzá a bárka építésének és fenntartásának költségeihez.
A gyűlést egy hatalmas tisztáson tartották, hogy mindenki kényelmesen elférjen, és a nagyobbak ne taposhassák el a kisebbeket. Noé egy farakáson ült, előtte egy cédrusfa asztalon halmozódtak az iratok: jelentések az állatpopulációkról, takarmányigények, összeférhetetlenségi adatok – igazi logisztikai rémálom.
– Kedves barátaim! – kezdte Noé, miközben a pergament nézegette. – A vízözön hamarosan bekövetkezik, és mint tudjátok, a bárka nem egy ingyenes tömegközlekedési eszköz. Ez majd csak párezer év múlva Magyarországon következik be, akkor is csak a nyugdíjasok számára. De ti nem vagytok sem magyarok, sem nyugdíjasok, úgyhogy fizetnetek kell. Azt szeretném, ha mindannyian hozzájárulnátok az élelmezésetekhez, az utazás költségeihez, és persze a karbantartáshoz!
Az állatfrakciók között zúgolódás támadt. A tevék rögtön szóra is emelkedtek.
– Nehogy már mi fizessünk! Minket amúgy is kizsigereltek az elmúlt évezredekben, ha mindazt felszámolnánk, amivel az emberek munkabér címén nekünk tartoznak, abból atom tengeralattjárót lehetne készíteni, legyen bármi is az! – kiabált a kétpúpú szóvivő. – Miért nem a nagyobbak pengetik a lóvét? Mondjuk az elefántok!
Az elefántok erre azonnal felhorkantak:
– Miért pont mi?! Mi nehéz munkával vívtuk ki magunknak azt a megbecsülést, ami bennünket megillet, és nem mellékesen azt is tudjuk, hogy Noé tavaly már kétszer kért támogatást a bárkára! Hova lett az a sok fa?!
Noé verejtékezni kezdett.
– Mióta kiderült, hogy özönvíz készülődik, nagyon felment a bárkaképes fa ára – próbálta menteni a helyzetet. – A költségek sajnos megtriplázódtak, úgyhogy uzsorát voltak kénytelen felvenni a hódoktól. De a jármű elkészült, és ez a lényeg.
Ezen a ponton a majmok is bekapcsolódtak:
– És minket ki fog kárpótolni azért, mert vállaljuk az önkéntes bezártságot? Lemondunk a szabadságukról csak azért, mert az úr nincs megelégedve az emberekkel, és el akarja őket pusztítani. Mi közünk nekünk ehhez?!
A farkasok vonyítva fejezték ki az egyetértésüket.
– Ha már az élelmezésünk szóba került, miért csak két birkát fogad be a bárka? Miért nem egy egész nyájat? – érveltek.
– Ez egy válsághelyzet, nem valami kéjutazás. El kell viselnünk egymást, és alkalmazkodni a körülményekhez, különben nem maradunk életben – magyarázkodott Noé.
– De ha mindenkinek fizetnie kell, akkor miért nem látjuk a halakat a listán? Ők is az állatvilághoz tartoznak, vagy nem? – vitatkoztak a hüllők.
A halak erre azonnal reagáltak:
– Mi nem kérünk helyet a bárkán, mivel a levegőn tartózkodás összeférhetetlen az érdekeinkkel. Ráadásul a tengerben is elboldogulunk!
A madarak is zúgolódni kezdtek.
– Nekünk pedig csak ideiglenes leszállóhelyre van szükségünk, mert az időnk java részét a levegőben töltjük. Nem fizethetünk annyit ezért, mint például a nagy helyigényű elefántok – csipogták szinte egyszerre.
Ekkor előrelépett a ló, aki mindig méltóságteljes volt.
– Kedves Noé, a szerződést alaposan át kellene dolgozni. Az ellátásért támogatást rész például nem tisztázott, a történelmi felelősség pedig csak egy hangzatos ígéret.
A tanácskozás ettől a pillanattól teljes anarchiába fulladt. Az oroszlánok bőgtek, a tigrisek morogtak, a szamarak csapkodták a fülüket, a nyulak pedig kihasználták az alkalmat és bősz szaporodásba kezdtek.
Noé megvakarta a halántékát, majd mély levegőt vett.
– Rendben! – kiabált. – Ha nem egyeztek meg, akkor mindenki mehet, amerre lát! Nem fogok vitatkozni! Az ég csatornái hamarosan megnyílnak, és aki nem fizeti ki a részesedését, az…
Ekkor hatalmas villám cikázott végig az égen, és lehullottak az első esőcseppek.
A hirtelen támadt csendet a hangyák szóvivője törte meg:
– Van még idő megvitatni a részleteket, ugye?
Noé csak annyit mondott:
– Sajnos már késő. A valóság utolérte a politikát.
Az állatok riadtan egymásra néztek. A tanács véget ért, az alku elmaradt, a víz pedig megindult.
