– Gratulálok felség a koronázásodhoz! Pazar ünnepély volt, a kutyák is feketekávét ittak.
– Ne mond azt nekem, hogy felség Pepin, tegnap még együtt csépeltük a kórót a fakardjainkkal.
– Az tegnap volt felség, ma meg ma van. Mostantól én tartom nyilván a fontos teendőidet, és alkalom adtán emlékeztetlek rájuk.
– Remek. Ezt majd észben tartom, de most hagyj magamra. Ki kell pihennem a bulit.
– Ahogy óhajtod felség. De muszáj megtudnom, mikor óhajtasz hadba lépni.
– Ezt meg hogy érted?
– Hadd emlékeztesselek, hogy a királyok fő elfoglaltsága a hadakozás.
– Nem érdekel a háború! A fák teremnek, a tehetek ellenek, a macskák meg dorombolnak. Nekem ez így tetszik.
– Vedd figyelembe felség, hogy Otromba Henrik erősen fegyverkezik.
– Az a hülye alak, aki a hátsó padban ült az osztályban?
– Az. Ő lett a szomszéd király. Ide fut ki a birodalma a kertjeid alá.
– No lám… Ezt nem is tudtam. De tudod mit? Dugja föl magának a lándzsáit! Majd jó rámegy a GDP-je. Én építkezni akarok, meg fesztiválokat rendezni. Azt akarom, hogy szeressenek az alattvalóim.
– Nemes elképzelések ezek jó uram, de Otromba Henrik…
– A franc essen belé! Hát jó, legyen: fegyverkezzünk mi is! De semmi csetepaté!
– Üres a kassza felség. A trónkövetelők eltakarítása irdatlan összegbe került. Aztán itt volt ez a tegnapi buli a kétezer vendéggel. A csepürágókat is ki kellett fizetni. Szóval…
– Jól van, nem kell ezt ragozni. Majd kivetünk néhány új adót.
– Adó már most is annyi van, mint égen a csillag. Egy újabb nyílt lázadást szülne.
– És mi a helyzet a kölcsönnel?
– Azt nem ajánlom. Amelyik királyság erre az útra lép, könnyen a demokráciában találja magát.
– Na, azt azért mégsem!
– Akkor nem marad más, mint a háború.
– Az Otromba Henrikkel?
– Ővele.
– Ha legalább utálnám… Mondj róla valamit, amitől kipattan a zsebemben a bicska.
– Nos, így kapásból… A múlt héten oldalba rúgta a macskádat.
– Csúnya dolog, de ha jól tudom, én is oldalba rúgtam az övét.
– Lenyilazta a kakasodat.
– Ugyanezt tettem az övével. Nincs erősebb érved?
– A közösségi médiában azt terjeszti rólad, hogy az alattvalóid fele csak udvari robot, akik magukat lájkolják.
– Ez komoly?!
– Abszolút.
– Ó, hogy szakadna rá az ég! Hozd a kardomat és mozgósítsd az algoritmusokat! Ezt nem hagyhatjuk válasz nélkül!
