Az egész netes világ azt a kölköt sajnálja, aki egy múzeumlátogatás során a saját lábában megbotolva beletenyerelt egy másfél millió dolláros festménybe. A kép berepedt, lesz dolga vele a restaurátoroknak, a biztosító pedig vakarózhat vagy pereskedhet, de az esetről készült videó összehozott néhány százezer kattintást.
A hírből nekem az derült ki, hogy az általános közvélekedés sajnálja ezt a gyereket, csak én nem, mert én ütném, mint epsomi zsoké a favoritot. Ha belegondolok, hogy engem ennél milliószor kisebb vétségért is moslékkeverő fával tángált a jóanyám, azonnal tótágast áll bennem az igazságérzet. A videó rövid, és nem is túl jó felbontású, de így is kiderül belőle az, hogy a fiú unalomtól sújtva téblábol, miközben nulla érdeklődést mutat a körülötte lévő élet iránt. A tanító néni elcipelte a múzejomba, hogy ragadjon rá némi kultúra, ám ő ezt csupán annyira igényelte, amennyire a kecskebéka a Sassoon hajvágást. Csengett, lengett a csoporttal, nem ott volt az esze, hanem ki tudja, hol, és a vége az lett, ami.
Megjegyzem: az ügy hatványozottan is kínos. Nem csodálkoznék, ha bekerülne egy rejtélyekkel foglalkozó tévésorozatba, mondjuk, a NASA lezáratlan aktái címűbe, ahol csupa ilyen vadító eset sorjázódik. Az a tény, hogy a kölök megbotlott a saját lábában, finoman szólva is arra utal, hogy nem a művészet fenomenológiájával volt elfoglalva. Aki tiszteli és értékeli a kultúrát, tudja, hogy a múzeumban nem őgyelegni kell, hanem vizuális módon interakcióba kerülni a kiállított tárgyakkal. Szükséges egy bizonyos távolságtartás is, hogy tisztán, élesen láthassuk a lényeget, ha pedig közel hajolunk, még a lélegzetünket is vissza kell tartanunk arra a pár pillanatra.
A misztikum második része maga az esés. A videón jól látható, hogy a gyerek ahelyett, hogy az egyensúlya elvesztésekor a kép előtti asztalra támaszkodott volna, minden teketória nélkül a falon lévő képre nyomta a mancsát. Ebből arra lehet következtetni, hogy még azzal sem volt tisztában, mi az értékesebb: a kép előtti távolságtartó asztalka, vagy a mögötte lévő festmény. Tudom, hogy reflex tekintetében nem vagyunk egyformák, de gondolom, tízből kilencen azért korrigálnánk valamennyit a zuhanásunkon, ha az a nyilvánvaló veszély fenyegetne bennünket, hogy egy műkincsen fogjuk tesztelni tömegünk és a tehetetlenség együtthatóját.
A gyerek ezt az egész ügymenetet valami bravúros módon negligálta, mintha csak szánt szándékkal rongált volna. De lehet, hogy csak túl sok Mr. Bean filmet nézett.