Hóremheb IstvánEgy tanulmány nemrég világosan kimutatta, hogy a születési hely döntő jelentőségű arra nézvést, milyen ember lesz belőlünk a mindennapi életben. Ennek kapcsán kértük meg a téma legnagyobb szakértőjét, Póc Géza asztrognómust, hogy mutasson néhány konkrét példát a születési hely és a jellem kapcsolatára. Íme Géza bácsi összeállítása:
Aki távolsági buszon született mindig ott tart egy bekeretezett buszjegyet az ágya felett, és abban bízik, hogy az élete végén egy gyászbusz viszi majd el az utolsó megállóig.
A vonaton született ember mindig megáll, ha vonatfüttyöt hall, ám ettől eltekintve úgy érzi, az élete sínen van, és egyenletes sebességgel halad.
A tengeralattjárón született ember mindig hosszasan zuhanyozik, és gyakran dugja bele a fejét egy vízzel teli edénybe, mert csak ott érzi magát biztonságban.
A szupermarketben született ember állandóan készleteket halmoz, mintha az élet egyetlen hosszú bevásárlás lenne. Gyakran megy az éjszaka közepén is a sarki 0-24-es kisboltba, pedig nincs is szüksége semmire. Az érzés, a hangulat az, ami odavonzza.
A madárfészekben született ember mindig fent tartja a fejét, és amikor jár, mintha ágakon lépkedne. Még a lakásában is rendszeresen mászik föl a bútorok tetejére, mert imádja a magasságot.
A kalodában született ember olyan sok időt tölt a természetben, hogy már nem is emlékszik, milyen a zárt tér. Ha vendégei érkeznek, mindig a kertjében fogadja őket, és el se hagyja a kerítése határait.
A rózsabokorban született ember mindig romantikus és szép pillanatokat keres. Szeret rózsákat ültetni és bontogatni, mert olyankor úgy érzi, mintha egy mesebeli kertben élne.
A gyógyszertárban született embernél mindig van egy hatalmas táskányi gyógyszer, amit életmentő felszerelésnek nevez, és gyakran nézi az órát, hogy el ne felejtse bevenni a következő adagot.
A szánkón született ember mindig készen áll a téli sportokra, és egyetlen hópehely sem hagyja hidegen. A legmelegebb nyári napokon is egy hűsítő hóesésről álmodik.
A mozgólépcsőn született ember mindig úgy érzi, mintha az élete egy végtelen mozgólépcsőn zajlana. Azt mondja, soha nem hagyja, hogy az élet elszaladjon mellette, és mindig az utolsó pillanatban ugrik le valamiről.
A kakukkos órában született ember szeret kukucskálni. Emellett mindig vidám, és azt hirdeti, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy komolyan lehessen venni.
Az operaházban született ember szerint az élet egy folyamatos előadás, és mindig drámaian fejezi ki az érzéseit, még a mindennapi tevékenységek során is.
És végül a papagájfészekben született ember tudatosan keresi a magas helyeket, ahol elrejtőzhet. Ha egy hosszú törzsű fa van a közelben, azonnal felmászik rá, és beszél a madarakkal.
