Szélvihar Egyenlítői-Guineában

2024.07.07.
Olvasták: 23

Ma reggel arra a nyugtalanító hírre ébredtem, hogy orkánszerű szélvihar várható Egyenlítői-Guineában. Kinéztem az ablakomon. Ameddig a szemem ellátott békés, vasárnapi hangulat uralkodott a tájon, ami persze nem volt egy nagy távolság: a körfolyosó túloldalán a szomszéd éppen teregetett. A belső udvar szűk négyszögéből az égre tekintve viszont csalhatatlanul meg tudtam állapítani, hogy a nap hét ágra süt, a nyolcadikat meg dadogja.

Mégis belém állt az ideg. Nem véletlenül került fel a netre az, hogy Egyenlítői-Guineában vihar várható. Teljesen mindegy, hogy messze lesz tőlünk, a mai világban minden összefügg mindennel, így ha valaki, például a szomszéd teregetés közben fingik egyet, az hosszú távon hurrikánt okozhat, mondjuk Egyenlítői-Guineában. Visszafelé ugyanígy érvényes: ha Afrikában vihar tombol, minden okunk megteremtődik ahhoz, hogy egy budapesti társasházban valaki befingjon tőle.

Mást hozzátenni ehhez a bölcsességhez én nem tudok, mert nyilván értik, mire gondolok. Ma reggel is legfeljebb amiatt bosszankodhattam, hogy ha nem nézem meg a híreket, könnyű lélekkel megiszom a kávémat, aztán belelépek a túracipőmbe és elindulok egyet sétálni. De most már erről szó sem lehetett. Behúzódtam a lakásomba, elbarikádoztam az ajtót, és sebtében kötöttem egy teljes körű biztosítást elemi csapások ellen. Aztán már csak vártam a tornádót, remélve, hogy ha a tetőt nem is kapja le, a szomszéd kiteregetett gatyáit legalább elragadja a madzagról, és elrepíti oda, ahová mindet kívánom: Egyenlítői-Guineába.

Ne hagyja ki ezt sem: