A szavazóhelyiség előtt már kora reggel hosszú sor kígyózott, noha az épület kapujára jól láthatóan ki volt írva:
„SZAVAZNI CSAK SZELLEMI ALKALMASSÁGI VIZSGA UTÁN LEHET.”
Alatta kisebb betűkkel:
„Az alapfokú tudás egy szavazatot ér. A középfokú kettőt. A felsőfokú hármat. Tévedés esetén a szavazat erkölcsileg érvényes, matematikailag azonban semmis.”
A bejáratnál egy savanyú arcú teremőr állt, vállán nemzeti színű szalag, mellén fémkitűző:
KOGNITÍV BIZOTTSÁGI SEGÉD
Minden érkezőnek odabiccentett, és ugyanazt mondta:
– Következő! Gondolkodásra felkészülni!
Bent a helyiség valaha tornaterem lehetett, de most egyszerre hasonlított ravatalozóra, könyvtárra és állatorvosi rendelőre. Az egyik sarokban műanyag fikusz állt, a másikban három, kissé megsárgult mellszobor: Arisztotelész, Marx és valaki, akit a takarítónő szerint tavaly még Kossuthnak hittek, de azóta kiderült, hogy John Stuart Mill.
A terem közepén patkó alakú asztal mögött ült a Választási Tudásszorzó Bizottság. Öten voltak, mint valami különösen unalmas végítélet. Középen az elnök, egy csontszáraz hölgy, aki úgy nézett ki, mintha életében egyszer nevetett volna, de azt is hivatalból. Előtte kis tábla:
Dr. P. Sztojka Etelka, főszavazat-minősítő
Mellette, egy magas állványon, enyhén vibrálva függött egy fekete monitor. A képernyőn zöld betűk villogtak:
ÁLLAMPOLGÁRI KÉRDÉSGENERÁTOR 3.1 – véletlenszerű műveltségi szűrés.
Mindenki csak úgy nevezte: a Gép.
A sor elején egy alacsony, esőkabátos férfi állt, aki eredetileg csak annyit szeretett volna, hogy leadja a voksát, és mielőbb hazaérjen a tökfőzelékhez. A homlokán olyan gyöngyökben állt a verejték, mintha már maga is gőzben párolódna.
– Állampolgár neve? – kérdezte az elnök.
– Pörc Lajos.
– Szándéka?
– Hát… szavaznék.
– Milyen fokozaton kíván próbálkozni?
Lajos zavartan nézett körül. Egy bizottsági tag, egy sápadt fiatalember, akinek külön feladata volt a magyarázás, gépiesen fölolvasta a szabályzatot.
– Első fokozat: alapvető kérdés, helyes válasz esetén a szavazat névértéken számít. Második fokozat: középhaladó kérdés, helyes válasz esetén a szavazat kétszeres súlyú. Harmadik fokozat: emelt szint, helyes válasz esetén a szavazat háromszoros értékű. Hibás válasz esetén a rendszer az állampolgárt visszasorolja a kiindulási pontra, illetve szükség esetén lelkiismereti megrovásban részesíti.
– És ha én csak úgy… simán… – hebegte Lajos.
– A simán az első fokozat – mondta az elnök. – A demokrácia nem lehet slampos.
Lajos nyelt.
– Akkor első.
A főszavazat-minősítő megnyomott egy piros gombot. A monitor fölvillant, zúgott, sípolt, majd egy gépi hang egyszerre barátságosan és fenyegetően megszólalt:
– ELSŐ FOKOZAT. VÉLETLENSZERŰ KÉRDÉS KIVÁLASZTVA.
KÉRDÉS: HÁNY ÁGAZATRA OSZLIK A HATALMI ÁGAK ELMÉLETE A KLASSZIKUS FELFOGÁSBAN?
Lajos arca lassan elfehéredett.
– Hát… három?
A bizottság tagjai egymásra néztek. A sarokban ülő jegyző feljegyzett valamit.
A Gép pittyegett.
– HELYES VÁLASZ.
A SZAVAZAT JELENLEGI ÉRTÉKE: 1.0
Lajos fellélegzett.
– Akkor mehetek?
– Megy? – hajolt előre az elnök. – Hiszen most jön a lehetőség, állampolgár! Megduplázhatja történelmi jelenőségét!
A mögötte állók irigyen morgolódtak. Egy bajuszos ember odasúgta a feleségének:
– Én rögtön a kettesre megyek. Tavaly is olvastam erről valamit.
– Tavaly még nem volt – sziszegte vissza az asszony.
– Annál jobb. Az új mindig könnyebb.
Lajos megtörölte a homlokát.
– Jó… akkor második fokozat.
A gép most hosszabban zúgott, mintha távoli ipartelepek szenvednének a mélyében. Aztán ünnepélyesen kimondta:
– MÁSODIK FOKOZAT.
KÉRDÉS: MI A MARXISTA DIALEKTIKA ALAPTÉTELE?
A teremben csend lett. Még a műanyag kaktusz is hegyezte a tüskéit.
Lajos tátogott.
– Az… hogy…
– Ne súgjanak! – csapott az asztalra az elnök, holott senki nem súgott, de ő szerette megelőzni a bűnt.
Lajos lassan megszólalt:
– Hogy… minden… változik?
A bizottság magyarázó embere elhúzta a száját.
– Túlságosan tág.
– Hogy… az ellentétek harca…? – próbálkozott Lajos kétségbeesetten. – Vagy egysége? Vagy… hát… civakodása?
A Gép hosszan sistergett, mintha valami belső erkölcsi mérlegelést folytatna.
– RÉSZBEN HELYES.
AZ ELFOGADHATÓ TARTOMÁNYBA ESŐ VÁLASZ: AZ ELLENTÉTEK EGYSÉGE ÉS HARCA, ILLETVE A FEJLŐDÉS BELSŐ ELLENTMONDÁSOK ÁLTALI MOZGÁSA.
A BIZOTTSÁG A VÁLASZT JÓINDULATTAL ELFOGADJA.
A SZAVAZAT JELENLEGI ÉRTÉKE: 2.0
A sorban halk taps tört ki, amit azonnal lecsendesített egy táblát lengető felügyelő:
„A TAPS NEM OBJEKTÍV MÉRCE.”
Lajos most már megérezte a lehetőséget. Arcán az a különös, vakmerő derű jelent meg, amely rendszerint azoknál figyelhető meg, akik már túl sokáig álltak sorban, és elkezdtek hinni a csodában.
– Harmadik.
A bizottság egyszerre kapta föl a fejét.
– Biztos benne? – kérdezte az elnök selymesen. – A harmadik fokozatba már sokan belebuktak. Volt, aki a társadalmi szerződést összekeverte a társasházi alapszabállyal. Volt, aki Hobbest angol futballedzőnek hitte.
– Harmadik – ismételte Lajos.
A Gép elsötétült egy pillanatra. Aztán a monitoron körbefutott egy aranyszínű keret, s mélyebb, ünnepibb hangon megszólalt:
– HARMADIK FOKOZAT.
EMELT SZINTŰ POLGÁRI KOCKÁZAT.
KÉRDÉS: MI VOLT JOHN LOCKE POLGÁRI FILOZÓFIÁJÁNAK LEGLÉNYEGESEBB TÉTELE?
Lajos úgy állt ott, mint akire egyszerre zuhant rá egy könyvtár és egy hűtőszekrény.
– John… Locke…
– Angol filozófus – jegyezte meg a magyarázó ember rosszindulatú segítőkészséggel.
– Tudom, hogy angol – felelte Lajos sértetten. – Látom rajta.
– Mégis hol látja? – kérdezte az elnök.
– Hát… a nevén.
A jegyző feljegyezte: „Válaszadó részlegesen önbizalmi alapon tájékozódik.”
Lajos behunyta a szemét.
– Az volt a lényege… hogy az embernek vannak… természetes jogai.
A bizottság nem mozdult.
– És? – kérdezte az elnök.
– És… a hatalom nem csak úgy van, mint a gombócban a szilva, hanem… a néptől ered?
A gép halkan kattogott.
– És? – ismételte az elnök.
Lajoson látszott, hogy most már valóban az élete legfontosabb perce következik.
– És ha a hatalom ezt elrontja… akkor… akkor le lehet cserélni.
A monitor felvillant.
– HELYES VÁLASZ.
AZ ELFOGADHATÓ MEGFOGALMAZÁS SZERINT: AZ EMBERT TERMÉSZETES JOGOK ILLETIK MEG – KÜLÖNÖSEN AZ ÉLET, A SZABADSÁG ÉS A TULAJDON JOGA –, ÉS A KORMÁNYZAT CSAK A KÖZÖSSÉG BELEEGYEZÉSÉVEL JOGOSULT URALKODNI.
A SZAVAZAT VÉGLEGES ÉRTÉKE: 3.0
GRATULÁLUNK, ÖN KIEMELT DEMOKRATIKUS SÚLYT ÉRT EL.
A teremben megfagyott a levegő.
A teremőr tisztelgett.
A jegyző remegő kézzel pecsételte le a papírt:
„TRIPLA FELHATALMAZÁSRA ALKALMAS.”
Az elnök felállt.
– Pörc Lajos, ön ritka jelenség. Kérem, járuljon az urnához!
Lajos átvette a szavazólapot, majd tétován visszafordult:
– És az urna mit szól ehhez? – kérdezte arra célozva, hogy tán az urna is intelligens.
A bizottság egyszerre a monitorra nézett, ahol ez a szöveg jelent meg:
„AZ URNÁNAK JOGA VAN HALLGATNI.”
Az érintett erre nem válaszolt, de mintha kissé büszkébben állt volna.
