Szálfaallergia

Miközben egészségügyi sétáját végzete, Pista bácsi meglátott egy szép, nagy fatelepet. Olyan csábító volt, hogy azonnal megkívánta a faárut. Be is lépett a kapun, és megindult a telepvezető bódéja felé.

– Fűrészvisítós napot kívánok! Miben segíthetek ? – förmedt rá az eladó, aki éppen a közösségi médiát böngészte.

– Szeretnék egy adag fát – mondta Pista bácsi, miután viszonozta az üdvözlést. – De sajnos szálfaallergiám van.

Az eladó rámeredt.

– Szálfaallergia? – kérdezte meglepetten. – Sosem hallottam ilyesmiről, pedig már harminc éve ezen a helyen dekkolok.

– Nem bírom az olyan fát, ami hosszúkás – magyarázott Pista bácsi. –  Kiütéseket kapok tőle.

– Ez érdekes kihívás lesz, de biztos találunk valamit – ráncolta a homlokát az eladó, aki Gézának hívtak. – A rövidebb darabokkal megbirkózik?

– A fogpiszkáló még belefér – mondta Pista bácsi.

– Azt mi nem forgalmazunk – ingatta a fejét Géza. – De mit szól a fűrészporhoz?

– Az anyagát tekintve rendben van, de inkább valami komolyabbra gondoltam.

– És a műanyag lapok? Azok nem fából vannak, és nem is hosszúkásak.

– Műanyag lapok egy fatelepen? – nevetett Pista bácsi. – Ez igazán ironikus! De ha jobb ötlete nincs, rendben van, nézzük meg őket!

Géza kimászott a bódéjából és körbevezette Pista bácsit a telepen. Közben arra is figyelt, hogy messzire elkerülje a gerendákat meg a deszkákat. Ám Pista bácsi arcán így is egyre több piros folt jelent meg.

– Nos, itt vannak – mutatott rá végül Géza egy nejlonnal letakart raklapra. – Príma kínai műanyaglapok különféle színben és méretben. Á la carte.

– Hát, nem pont erre vágytam, de valamit majd csak kihozok belőle.

– Csomagoljam, vagy itt fogyasztja el?

– Elvitelre lesz – mondta Pista bácsi. – És csapjon hozzá egy vécédeszkát is. Fautánzatot.

– Már megbocsásson, de a vécédeszka nem hosszúkás, hanem kerek! Arra nem lehet allergiás!

– Ó, igaza van! – ragyogott fel Pista bácsi tekintete. – Adjon három ülőkét! Egyet kőrisfából, egy másikat gyertyánból, egy harmadikat pedig gyalult fenyőből. Mindhármat pácolva és lakkozva!

– Rendben – mondta Géza, és előkészítette az árut. – Százhúsz ezret fogok kérni.

Pista bácsi lemerevedett.

– Nem lesz az egy kicsit sok három vécédeszkáért meg egy darab PVC-ért??

– A háború miatt elszálltak az árak – mondta Géza. – Különösen a vécédeszkára érvényes mindez. Valószínűleg azért, mert a gyárak mind átálltak lőszerre. Aknagránátot például ennek a töredékéért is tudok adni, bár nem ajánlom, mert az is hosszúkás.

Pista bácsi ábrázatára sötét borulás vetült.

– Meggoldoltam magam – jelentette ki rövid tétovázás után. – Inkább bemegyek a nagy farakás mögé, leguggolok a fűbe és…

– Na de uram! – hökkent meg Géza. – Az a környék egyadta szálfa! Mi lesz az allegriájával?!

– Százhúsz ezerért kit érdekel! – legyintett Pista bácsi. – Majd egy kicsit többet fogok vakarózni.

Aztán egy földön talált csomagolópapírral a hóna alatt elballagott.