A galambpiac azon a reggelen is csendesen tollászkodott, mint mindig. A nap éppen csak felkelt, de aztán visszafeküdt egy kicsit lustálkodni, bár a fák levelei között így is átszűrődött a fény, amikor az első galambpecérek megérkeztek. A falu közepén lévő piactér lassan megtelt a galambok turbékolásával, a szárnyak csattogó hangjával és a gazdákkal kiabálásával, akik büszkén mutogatták kékesszürke, fehér és foltos színű tollas jószágaikat.
Ám ezen a reggelen valami szokatlan történt.
Az első jel arra utalvást, hogy valami nincs rendben, akkor érkezett, amikor Likas Pista bácsi, a falu legtöbb díjat bezsebelt galambtenyésztője, panaszkodni kezdett, hogy eltűnt a legszebb galambja, a fehér szárnyú, setét bögyű tipler, amelyik úgy tudott repülni, mint a szél.
– Tegnap este bezártam a pajtába, de reggelre hűlt helye volt – mondta könnybe lábadt szemmel.
Az emberek összesúgtak, hiszen ilyen még sosem történt. Ki az az őrült, aki egy galambot ellopna a pajtából? Ha már ott van, vagy viszi mindet, vagy egyet sem, nemde bár? – okoskodtak. És miért pont Likas Pista bácsi galambja tűnt el, amikor mindenki tudta, hogy a szomszédé sokkal szebbek és egészségesebbek?
De a galambpiac ettől még nem állt le. A messziről jött árusok kipakolták a kalitkáikat, és a vevők is lassan gyülekezni kezdtek. Ám a rejtély csak fokozódott, amikor Serblicsek Klári néni, a galambpiac legnagyobb pletykafészke, a pultjára borulva kezdett sírni.
– Eltűnt az összes gombostűm! – zokogta. – Mivel fogom kitűzni a győztes galambok nevét a hirdetőtáblára?
A gombostűk eltűnésének látszólag semmi köze nem volt a galambokhoz, de a falusiak hamar rájöttek, hogy itt valami bűzlik – és nem csak a galambürüléktől. A helyzet akkor fordult komolyra, amikor Batyu Belizár, a falu rendőre megjelent a piactéren. Belizár nem volt különösebben okos, de egy rendőr esetében ez föl sem tűnik. Most, Klári néni és Pista bácsi siránkozását hallgatva azonnal tudta, mit kell tennie: körbejárta a piacot, megkérdezett mindenkit, hogy nem látott-e galambot cipelő, tolvaj kinézetű alakot, aki gombostűket szúrt az inge ujjába, mert logikusnak látszott, hogy az eltűnt galambok és gombostűk között összefüggés van.
Rövid idő múlva már mindenki a rejtélyes bűnügyről beszélt. Ki lehet az a sík idióta, aki galambokat és gombostűket lop egyszerre? – találgatták gyanúsan méregetve egymást. Volt, aki azt állította, hogy ez az egész egy összeesküvés bizonyítéka, mások viszont azt hangoztatták, hogy a gombostűk ellopása csak elterelő hadművelet. Kajdenák Béla, az általános iskola tanítója viszont meggyőződéssel vallotta, hogy az elkövető csupán galambtollból és gombostűkből próbál szobrot építeni.
Végül a rejtély egy bizarr fordulattal oldódott meg. Este, amikor a falu lakói már hazafelé indultak volna a kocsmából, különös zaj hallatszott a piactér felől. Pista bácsi és Belizár tanító úr odarohantak, hogy megnézzék, mi történt. A látványtól szó szerint elakadt a lélegzetük.
A piactér közepén, egy magas póznára kitűzve, ott állt egy hatalmas papírszobor, amely egy galambot formázott. A szobor tetején ott ült Pista bácsi eltűnt galambja és békésen tollászkodott.
Bence, a falu rendőre, csak a fejét vakargatva, mert akkor már számára is kiderült, hogy az alkotás Kajdenák tanító úr vezette iskolai önképzőkör műve, pontosabban néhány rosszalkodó gyereké. Kölcsönvették a galambot, és hozzácsaptak egy marék gombostűt, hogy a házi feladatot ezen a túlzó módon oldhassák meg. Az eset magát a tanító urat is meglepte, így hamarjában nem tudta, hogy a vétkeseknek ötöst adjon, vagy egyest. A rejtély mindenesetre megoldódott, és a galamb is visszarepült Likas Pista bácsihoz. Egyedül Serblicsek Klári néni káromkodott egy kicsit, hogy az alkotásból kézzel kell kiszednie a gombostűket, de aztán rálegyintett az egészre, és továbbment.
A szoborra később gipsz- és lakkréteg került, így ma is ott áll a piac mellett, büszkén hirdetve a kreativitás és a képzelőerő nászából keletkezett érték diadalát, bár azóta minden reggel, amikor a nap első sugarai megcsillannak a gombostűkön, a falusiak összesúgnak:
– Szépnek szép, csak egy kicsit abszurd – mondogatják.
Belizár, a rendőr ilyenkor mindig bólogat, mert restelli bevallani, hogy nem tudja, mit értenek ezalatt.