Látogatás a pottyantók bolygóján

2024.07.02.
Olvasták: 25

Átjött hozzám a szomszéd, hogy holnap elugrik a pottyantók bolygójára, lenne-e kedvem vele tartani. Tudtam, hogy gyakran megteszi ezt az utat, mert szokása minden ócskaságot összeszedni, de a pottyantók bolygója ettől jóval többet kínál. Mindig hosszú sorok várnak a kozmikus lekanyarodón, hogy kiköthessenek rajta. Ott ugyanis a pénztől egészen addig az anyagig, amit a kozmosz egyéb tájain is mindenki potyogtat, mindent szétszór a lakosság. A legjobb persze az, hogy a potyolmányt – így hívják a furcsa szokás következtében talajszinten halmozódó leleteket – bárki felveheti és hazaviheti. Tény, hogy van egy bizonyos illeték is, a potty, amit a felszedés után el kell ejteni, de így is megéri.

Mindezt átgondolva azt mondtam, rendben van, vele tartok, de csak akkor, ha a tízórás napvihar előtt visszaérünk. A szomszéd azt válaszolta, neki sincs kedve csapnivaló időben a potyolmányok között bóklászni, de ha idejekorán, mondjuk hét órakor elindulunk, tízre, amikor az űrmeteorológia szerint a részecskeszint emelkedése várható, már itthon szürcsöljük a vákuumot.

Jól ismerve a szomszédom jellemvonását, hogy mindenkivel leáll kokettálni, meg hogy órákig képes alkudozni egy olyan pottyért, amiről az elejtője azt vallja, eredeti Apollo 11-et látott holdkőzet, pedig ordít róla, hogy a Jáde nyúl tojta ki, nos ezek a korábbi tapasztalatok azt jelezték: a korai hazatérésből nem lesz semmi.

Ám a kalandunk jól indult: a szomszéd hétkor megkocogtatta az ablakot, én pedig ugrottam, mert akkor már szkafanderben ültem a konyhaasztal mellett. A sok kozmikus port látott, békebeli orosz űrrakétával kényelmesen végigdöcögtünk az űrsztrádán, mert ezen a korai órán alig volt forgalom. Közben egy kicsit politizáltunk is: szidtuk a naprendszert, hogy nem képes megváltoztatni a természet törvényeit, pedig a kampány idején ezt ígérte. Észre sem vettük, és már ott is voltunk annál a lekanyarodónál, ami a pottyantók bolygójára vezetett. Határozott kérésem ellenére, hogy én pottyantsam le a parkolási díjat, a szomszéd rendezte a számlát, aztán betolatott az egyik üres parkolóba.

Az űrviharok előtt mindig fülledt az univerzum, izzadtunk is a szkafanderünkben, mint a marsbéli kétfejű lovak, de mások is hasonló gondokkal küszködtek, úgyhogy szó nélkül viseltük a sorsunkat. Rövid helyzetfelmérés után találomra elindulunk az egyik irányba. A szomszéd elpotyogtatott aranyékszerekben reménykedett, én a fene tudja, miben. A szokásos módon, jobbra-balra nézelődve haladtunk, miközben vizsgálgattuk a lehetőségeinket. Volt ott minden, ami a fantázián innen és túl létezik, de valódi galaktikus ritkaságot nem láttunk. Rengeteg elpotyogtatott feleséget és férjet viszont igen, ám ezek mind leamortizált példányok voltak, a kozmikus kutyának sem kellettek. És hát a politikusok lazán elpotyogtatott ígéretéből sem volt hiány. Észrevettem, hogy jó ideje ez a leggyakoribb lelet ezen a bolygón, bár ha alaposabban utánajárunk, kiderülhet, hogy máshol sincs ez másként. Na és persze ott volt az irdatlan mennyiségű elpotyogtatott kutyagumi, a lemerült rollerek, a cigarettacsikkek meg a többi haszontalanság. Találtunk egy apró, zsebben is hordható fekete lyukat, de olyan nehéznek bizonyult, hogy hiába próbáltuk fölemelni.

Én csak kóvályogtam, mert a korai időpont miatt kihagytam a kávét, a pottyantók bolygóján pedig olyan löttyöt isznak, amibe reflexből belepottyantanak egy széndarabot. Kávé nélkül le is ment a vérnyomásom. Szerencsére a pottyantók bolygóján ez nem olyan vészes, mint a Földön, mert ez a hely csak akkora, mint egy bolhapiac. A rengeteg törmelék, űrhajóalkatrész és edény között így viszont nem volt kedvem keresgélni. Végül magamhoz vettem egy kiszálkásodott deszkadarabot, amelyre valaki a RIFLE & PISTOL feliratot skribálta rá. A szomszédom szerint egy űrbéli farm felszámolásakor pottyanthatta el valaki, más tárgyakkal együtt, de azokat nem találtuk meg. Fölvettem ezt a leletet, majd az üres kézzel távozó szomszédomat követve beültem az szebb napokat is látott űrrakétába, és valóban: még az űrvihar előtt hazaértünk.

A szerzeményemet azóta is nagy gyönyörűséggel nézegetem.

 

Majoros Sándor

Jobb sorsra érdemes írócápa, polihisztor és twist again. A honlap gazdája, működtetője és túlnyomó többségében írója, olvasója. Utóbbi majdnem teljesen.

Ne hagyja ki ezt sem: