Komoly meglepetésként ért a hír, hogy a modern tudomány kiderítette: volt egy durván 100 000 évig tartó időszak, amikor csak kb. 1280 szaporodóképes ember lézengett ezen a planétán. Egy hajszálon múlott, hogy ki nem haltunk, és ez a hajszál 100 000 év hosszú volt. Az állatvilág azóta is bánhatja, hogy nem használta ki az alkalmat, hogy megszabaduljon tőlünk. Nem kellett volna hozzá más, csak néhány oroszlán, pár tucat medve, egy-két kardfogú tigris, szakasznyi leopárd, fészekaljnyi mérges kígyó, elenyésző számú darázsraj, meg szarvasok, vaddisznók, cápák volontőr alapon, és nekünk befellegzik. 1280 fő likvidálása még az inka-spanyol háborúban is megoldható lett volna az előbbiek javára, ha összefognak, és kidolgozzák a taktikát. Nagy szerencse, hogy az állatok körében mindig is működött a széthúzás. Farkas pl. soha nem segített ki bárányt, róka pedig nyulat, hogy a diszóról meg az őt körülvevő ludakról ne is beszéljek. Nem működött náluk a diplomácia, és bár vadászni vagy rejtőzködni remekül tudtak, a politika zöld asztalánál permanens módon megbuktak. Bennünket is hagytak kimászni a csávából, és most ők vannak végveszélyben. Bár az is lehet, hogy csak okosak, és megvárják, amíg kipusztítjuk egymást.
Az eredeti cikk ezen a linken olvasható.
