Valóságos szenzáció, hogy nemrégiben piráját találtak a Holt-Tiszában Alcsinál. A hír nem egy kövérre hízott kacsa, mert a horgász a zsákmányt szakembernek is megmutatta, aki a halat pirapitingaként (Piaractus brachipomus) azonosította.
A kérdés az, hogy a hal miként került a Holt-Tiszába, és mi várható ezek után. Utóbbit illetően a szakértő igyekezett megnyugtatni a közvéleményt, hogy a pirájának szemernyi esélye sincs hosszú távon életben maradni a Tiszában, mert 13 foknál hidegebb vízben elpusztul, és bár a globális felmelegedés kétségtelen tény, a vizeik telente azért nem képesek tartani ezt a hőfokot.
Jól van, mondhatják önök erre, ha beköszönt a tél, a tiszai piráják mind elpusztulnak, tehát megnyugodhatunk. Kivéve, ha a betolakodó nem a saját erejéből és kitartásából úszott keresztül fél világon, hogy végül a Holt Tiszában kössön ki, hanem valaki odatelepítette, mert akkor a trend folytatódhat. Máskor is megesett, hogy egy egzotikus házi kedvencet a gazdája nemes egyszerűséggel szabadon bocsátott. Könnyen lehet, hogy a pirájával is ez történt: valahol, valaki megunta, és az éj leple alatt simán betessékelte a folyóba.
Mindegy, hogy mi az előzmény, és mindegy, hogy a szakértő mit mond: a tájidegen halfaj egész addig életben maradhat a Tiszában, amíg a hőmérséklet-csökkenés közbe nem avatkozik. Vagy – és ez az igazán izgalmas – amíg a pirája nem mutálódik, ahogy a csernobili farkasok. Róluk ugyanis éppen a napokban derült ki, hogy ellenállóbbá váltak a rákbetegségek ellen, amit akár a egyfajta reakció is lehet a radioaktív sugárzásra (ennek kiderítése még várat magára). A történet mindenesetre így is érdekes, és nem csekély mértékben meglepő.
Csupán hipotézis, de talán némi esélye megvan a valóságra annak az elképzelésnek, hogy a természet ősi törvénye, a megváltozott körülményekhez történő adaptálódás képessége is alkalmazkodott az új szabályokhoz, nevezetesen ahhoz, hogy az emberi tevékenység következtében azok a folyamatok, amelyek nélkülünk sok-sok évezred alatt mentek végbe, most néhány generáció alatt lezajlanak. Az evolúciónak egyszerűen nincs ideje arra, hogy kényelmesen eltotojázzon egy-egy firmware update-al.
Emiatt gyorsult fel a csernobili farkasok genetikai fejlődése is, és talán ez ad esélyt a tiszai pirájáknak. Alig egy-két enyhébb tél szükséges, hogy túléljék az első sokkot, aztán már meg sem kottyan nekik a 13 fok alatti vízhőmérséklet. Nekünk pedig marad a védőöltözet, ha csobbanni akarunk egyet a Tiszában, mert ezek a ragadozók, ha elszaporodnak alaposan megkeseríthetik az életünket. Már amiatt is, hogy mi, emberek, a természet megváltozott körülményeihez egyre nehezebben vagyunk képesek alkalmazkodni.
