Eblegor von Trottle
A hozzám hasonló idősebb évjáratok még emlékezhetnek – igaz, csak halványan – azokra az időkre, amikor a törvények nem úgy vonultak be az életünkbe, ahogy a manökenek a kifutón. Valami olyasmit értek ezalatt, hogy nem láttuk azt, ahogyan folyton folyvást új ruhába öltöztetve tuszkolják őket elébünk, mert ha léteztek is, a háttérben, hogy úgy mondjam: az államhatalom árnyékában várták, hogy előszólítsák őket.
A manapság tapasztalható törvénydömping teljes egészében a demokráciából fakadó tanácstalanság hozadéka. Tudomásom szerint a jogalkotás még nem találta föl az egyszer használatos törvényt, de ha erre még várnunk is kell – csak kibírjuk addig valahogy –, azt azért már elértük, hogy némelyik rendelet hellyel-közzel már átlépte azt a határt, ami a pórias egyszerűséget a művészi teljesítménytől elválasztja. Szép hazánk jogszabályai között is találnánk példát az ilyesmire, ha keresnénk, de inkább nézzük meg a nemzetközi kínálatot, amely legalább annyira érdekes, és tanulságos, mintha magyar lenne.
Ha például hinni lehet a pletykáknak, akkor Libanonban a férfiak törvényesen létesíthetnek nemi kapcsolatot állatokkal, de kizárólag nőstényekkel. Hím állattal folytatott szexuális kapcsolatért halálbüntetés jár. Halkan jegyzem meg, hogy a tét nagysága miatt a túlzottan bozontos delikvensekkel körülbelül akkora tétje van a hetyegésnek, mint az ibolyaszedésnek egy bosnyák aknamezőn. És ha már a nemiség témájánál tartunk, Bahreinben – állítólag – az orvos törvényesen vizsgálhatja ugyan a női páciens nemi szerveit, de vizsgálat közben tilos közvetlenül rájuk néznie, ezért tükröt használ. Ide kapcsolódik az a törvény is, hogy a mohamedánok nem láthatják a holttest nemi szervét. Ez a temetkezési alkalmazottakra is vonatkozik, akik emiatt az elhunyt nemi szervét téglával vagy fadarabbal kénytelenek eltakarni. Mindez viszont eltörpül ahhoz a jogi horrorhoz képest, hogy az önkielégítést Indonéziában mindmáig lefejezéssel büntetik. Ráfogják valakire, hogy matyizott és már suhan is a bárd.
Gyanítom, hogy sok férfitársam szeretne Guam szigetén lakni, mert ott vannak emberek, akiknek a főfoglalkozásuk az, hogy az országot járva nőket fosztanak meg a szüzességüktől, akik fizetnek nekik ezért. Guam törvényei szerint szüzeknek ugyanis tilos házasságot kötniük. Megint csak magántűnődés az, hogy vajon ehhez a szűztelenítő szakmához kell-e iskolai végzettség, vagy legalább középfokú nyelvvizsga?
De nálunk, Európában is van miből csemegézni: a nem túl távoli Liverpoolban az ottani törvények például megengedik a trópusi halakat áruló nőknek, hogy topless dolgozzanak. A nem trópusi halakat, például pontyot vagy sügért árusító hölgyeknek ez tilos.
Ez csupán egy helyi rendelkezés, kábé olyan, mint a kommunális adó, amit az ember vagy fizet, vagy odébbáll. A kolumbiai Caliban én személy szerint kíváncsi lennék annak a rendeletnek a kiagyalójára, aki előírta, hogy egy asszonynak csak akkor szabad házaséletet élnie a férjével, ha az első alkalomnál a nő anyja is jelen van, hogy tanúsítsa az aktust. De mert az ilyesmi sunyi háttérgondolatokra adhat okot, a bolíviai Santa Cruzban törvényben rögzítették, hogy egy férfinak tilos egyszerre szexuális kapcsolatot létesítenie egy nővel és annak a lányával. Némi időhézaggal azért gyaníthatóan megtalálható az a bizonyos joghézag.
Ez csak egy rövid kivonat a furcsa törvényekből és rendelkezésekből, természetesen a teljesség igénye nélkül, ám ha minderről valakinek a magyar jogalkotás rejtett szexuális potenciálja jut eszébe, az már csak a véletlen műve.
