Pénzeső, de nem Yuccában!

Az eset, amiről most beszélni fogok, nem a filmből híres helyszínen, de az USA-ban történt: egy autópályán minden előrejelzés nélkül pénzeső hullott az égből. Képzeljük csak bele magunkat egy ilyen szituációba: száguldunk, mondjuk az M5-ösön a tizenötéves Swiftünkkel, és egyszer csak szállingózni kezd a pénz. Még azon tűnődünk, hogy vajon a szemünk káprázik, vagy esetleg volt valami abban a kávéban, amit a töltőállomáson behajítottunk, amikor az égi áldás szintet lépve átmegy heves záporesőbe.

Felénk, faluhelyen az olyan csapadékra, ami inkább csak kísérletezik az eséssel, azt mondják: szemetel. Talán amiatt, mert nem áztatja el a talajt, az utat, csak behinti, ahogy a bágyadt drukker szotyolával a lelátót. No, ez a pénzeső, amiről szó van, egyáltalán nem szemetelt, sőt, nagyon is komolyan vette önmagát. Valósággal zuhogtak az égből a zöldhasúak, soha nem látott módon díszítve fel az autósztrádát, de inkább csak széltében, mint hosszában.

A normális észjárású ember ilyenkor rögtön isteni csodára, vagy legalább ufótevékenységre gyanakszik, mert a meteorológiában már régóta nem bízhat. Mert nézzük csak meg, mi mindent alakítottak az időjósok az utóbbi napokban, hetekben: szinte folyamatosan ijesztgetnek bennünket, hogy holnaptól vége a szép életnek, mert eső, szél, hó és farkasordító hideg tisztel majd meg bennünket, ám ehhez képest olyan szép idő van, hogy öröm kinézni rá az ablakon. Hogyan boldogultak volna egy ilyen jelenséggel, mint a pénzeső?

Ne erőlködjenek a válasszal, megmondom én: sehogy. Ezt tudományos megközelítéssel nem lehetett előlátni, mert csak annyi történt, hogy egy pénzszállító kamion ajtaja kinyílt és a matéria kiömlött a szabadba. Csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy ezt azért nem értem. Pontosabban értem, csak éppen fel nem foghatom, mármint azt, hogy egy sok százezer dollárt szállító jármű ajtaja miként lehet olyan állapotban, hogy önmagától kinyílik? Egy sima ELZETT lakat is tartósan elhárította volna ennek veszélyét, ám úgy látszik, ilyen megoldás senkinek sem jutott eszébe.

Az esetről szóló hírek arról is beszámolnak, hogy az egyébként zsúfolt autósztrádán a pénzeső láttán azonnal megállt a forgalom, mert mindenki két marékkal kezdte kapkodni, gyűjteni és zsebbe vagy egyéb helyekre gyömöszölni a zsákmányt. Állítólag olyanok is voltak, akik a leszüretelt pénzmennyiséget böcsületesen visszaszolgáltatták a hatóságnak, de a többség elszelelt a helyszínről. Őket most keresi a rendőrség, és hogy ennek nyomatékot is adjanak, nem felejtették el megjegyezni, hogy az esetről a környék térfigyelő kamerái színes, szélesvásznú videofelvételeket készítettek.

Lehet, hogy ez igaz is, de lehet, hogy nem. Én mindenesetre csinálnék erről egy filmet, akár dolgoztak a térfigyelők, akár nem.

A sztori az volna, hogy egy békésen kocsikázó ipse járművének leeresztett ablakán egyszer csak besodor a menetszél egy friss, ropogós százdollárost. Mire észbe kapna, hogy te jó isten, mi ez az egész, már jön utána a többi is. Pillanatokon belül megtelik az utastér kifogástalanul friss százasokkal, a hősünk meg csak bámul maga elé meredten, mert nem tudja, hogy ez most egy metaforikus zombitámadás, vagy inkább a migránsválság szimbolikus megtestesülése. De a film attól film, hogy rejtett üzenete, sőt, poénja van, ezért rögtön eszébe villan, hogy ezzel a nem várt ajándékkal végre megvan a nemváltoztató műtétjéhez szükséges lóvémennyiség. És teljes erőből rálép a gázpedálra.

Bemutató hamarosan a mozikban.