Nyolc zsömle

2015.08.24.
Olvasták: 791

Szombatonként csak az megy giga / hiper / szupermarketbe, bevásárlóközpontba, szabványnak megfelelő kétszáz négyzetméternél nagyobb boltba, akinek muszáj, és akinek a lakóhelyén vagy elérhető közelségben van egyik/másik/bármelyik.
Parkolóban talpalatnyi hely, zsebkendőnyi területre centizve araszol be az is, akit annak idején pont ebből húztak el – kétszer – a rutinvizsgán. A tolikocsira várni kell, árgus szemekkel figyelve, ugrásra/startra készen, egyre vörösödő fejjel, csatakosra izzadva. Belerakott százasra ácsingózók feladják, most nem kell visszavinni  egyet se, hisz a vevőjelöltek egymás kezéből kapkodják ki.
Végre diadalmasan/megkönnyebbülten bent a polcok között a tömegben szlalomozva megkezdődhet az áhított bevásárlás. De nincs ám nézelődés, árucikkek feliratainak böngészése – majd otthon kiderül, mikor jár le a szavatossága, mondjuk tegnap, attól még jó. Meg nincs válogatás, összehasonlítás, tépelődés, gondosan megírt bevásárló lista áttanulmányozása. Tülekedés van, türelmetlenség, lökdösődés, gyereksírás, kezdődő idegbaj, összekoccanás, szemek villanása, orr alatt morgott velős káromkodás. Puskaporos hangulat. Verejtékszagú indulatok pórázon tartása.
A futószalag ontja a ráhalmozott temérdek árut, a nyúzott pénztárosnő utalványt/bankkártyát/készpénzt vesz el, számol és visszaad, s még arra is van ereje, hogy további szép napot kívánjon.
Rikító virágmintás rövidnadrágban pocakos „úriember” – igen, olyan idézőjeles – két doboz kenguru steakot is vásárolt az esti grillpartihoz. Meg még milliónyi mást. A parkolóban valami undorító nyálas vigyorral közölte saccra is húsz évvel fiatalabb nejével/nőjével – nem kívánt törlendő –, hogy tíz zsömlét hozott el, de csak nyolcat mondott be. Diadalittasan állt többmilliós terepjárója mellett, kezében nejlonzacskóban ott lapultak a zsömlék.
Mind a nyolcan.

Salánki Anikó

A Regénytár 2014-es jubileumi novellapályázatának első helyezettje.

Ne hagyja ki ezt sem: