Nyet kaki

2015.11.03.
Olvasták: 968

Valaki lefotózott egy cetlit a ritka budapesti nyilvános wc-k egyikében, amelyen fura öszvérnyelven írt üzenet hívja fel a tisztelt nagyérdemű figyelmét az intézmény meghibásodására. A net népe most ezen vihog, de inkább sírnia kéne, mint ahogy azon is, milyen állapotban leledzik per pillanat szegény Budapestünk.

Már régóta készülődöm arra, hogy lefotózom az egyik kedvenc közterületemre, az I. kerületi Mária térre vezető járdát, mert az maga a horror. Kép híján megpróbálom elmondani, mi ebben a lényeg: a húgy. Kutyahúgy, emberhúgy, ufóhúgy, minden. Annyi van itt belőle, hogy csatornát koptat a srégen lefelé lejtő járdába (nem mintha fölfelé is lejthetne, de mindegy). A húgy Budapesten maga az örökkévalóság, de úgy teszünk, mintha nem is létezne. Naponta több ezer liter folyik szét belőle szép fővárosunk járdáin, föltűnő csíkokat hagyva, majd pedig odaszáradva, akár az öntapadós címke. A hozzám hasonlóan finnyás népek úgy tempírozzák a járásukat, hogy lehetőség szerint megközöljék ezeket a csíkokat, de a többség bátran rájuk tapos a lábbelijével.

Véleményem szerint ezek a húgycsíkok árulják el népünk igazi természetét, ami merész és tántoríthatatlan szembenállást tanúsít a hivatalos propagandával. Egyetlen szóval úgy foglalhatnám össze az egészet, hogy ez nem más, mint az igénytelenség. Az idelátogató külföldiek szemében ezek vagyunk, nem pedig erősek, határozottak, vendégszeretőek, aminek melldöngetve mondjuk magunkat. Egy népről ugyanis mindig a járdáinak állapota alakítja ki a leghitelesebb képet. Aki megérti ezt, tudja azt is, hogy a vécé a legfontosabb állomáshelye a kultúrának. Mindaddig, amíg ezek nincsenek megfelelő higiéniai állapotban, a külföld félbarbároknak fog bennünket tartani.

Ez a bizonyos „nyet kaki” így valóban az egész Magyarország kor- és kórképe, mint ahogy az össznépi kukázás is. Nincs még egy nemzet, amely ennyire eszelős vonzalmat érezne a kukák tartalma iránt, mint mi, magyarok. A milliomos szomszédtól, az unatkozó nyugdíjasig minden társadalmi réteg ide delegálja a maga képviselőit, hogy a rothadó konyhahulladék és a taknyos zsebkendők közül kihalásszon néhány összenyomott, üres sörösdobozt. Darabja kettő forint. Úgy hetvenből-nyolcvanból összejöhet egy könnyed pislilés belépője valamelyik – ha még egyáltalán létezik ilyen – nyilvános illemhelyen. A kakiba már bele se merek gondolkodni.

Majoros Sándor

Jobb sorsra érdemes írócápa, polihisztor és twist again. A honlap gazdája, működtetője és túlnyomó többségében írója, olvasója. Utóbbi majdnem teljesen.

Ne hagyja ki ezt sem: