Szappanos Gábor, magyar nyelvzseni író mászkál az utcán, amikor hirtelen elébe toppan egy alak és azt mondja:
– Virítsd a lóvét kisapám, vagy kinyírlak!
Szappanos Gábor szeme sem rezdül.
– Az hogy kinyírlak, egy elavult kifejezés. Hol él maga, ember? Ezzel a szókészlettel akar rabolni?
– Hát akkor mit mondjak? – hökken meg a fazon.
– Például azt, hogy: Kérem, járuljon hozzá anyagi javainak átruházásához a személyem felé, különben kénytelen leszek ön fizikailag molesztálni!
A rabló pislog párat, majd a fejét vakargatva belekezd:
– Ööö… kérem, járuljon hozzá… mihez is?
Szappanos Gábor elmosolyodik:
– Na látja, ez már beszéd! Most pedig térjünk rá a szófaji elemzésre. Az „átruházás” főnévi szerkezet, amit persze finomíthatunk is: Adja át a pénzét, különben szankciókat alkalmazok.
A rabló zavartan bámul:
– Maga nem is fél?
– Félni? Egy ilyen nyelvi csetlés-botlástól? Inkább sajnálom. De ha gondolja, adok egy kis nyelvleckét, alkalmanként egy tízezresért.
– Tudja mit? Inkább hagyjuk – legyint a rabló. – Már ez a szakma sem a régi.
És elsétál, miközben Szappanos Gábor komótosan előveszi a jegyzetfüzetét:
– „A kortárs alvilági dialektus elmaradottságának esettanulmánya, avagy egy morfoszintaktikai incidens margójára.” Ez még jól jöhet egy esszéhez.
