Jablanek TipoldKövecsék szabványos életet éltek külső Budapesti lakásukban. A szomszédok csak annyit tudtak róluk, hogy illedelmesek, mert mindig köszönnek, ha véletlenül összefutnak velük a lépcsőházban. Budapesti viszonylatban ez már valami. Főként úgy, hogy Kövecsék nem tartottak sem kutyát, sem macskát, de még óriáskígyót sem, hogy a házi kedvenc ajnározás ürügyén bárkivel lazán fecseghessenek. A társasági élet így keletkezett, szinte már legyűrhetetlen akadályait mégis kikerülve, azzal az egy szál köszönésükkel már-már bőbeszédűnek számítottak a kilencemeletes panelház közösségében, de hogy népszerűek voltak, azt erős túlzás lenne kijelenteni. Békén hagytak mindenkit, és ezt viszonozva őket is békén hagyták a laktótársak.
Ki tudja, meddig tartott volna ez status quo, ha egy szép napon nem romlik el Kövecsék kenyérpirítója. Normális esetben ez semmilyen gondot nem okoz: az ember kihajítja a készüléket, vagy kiteszi a kuka mellé, hogy akinek kell, vigye, és a neten rendel egy másikat. Néhány nap múlva az eszköz már meg is érkezik Kínából, addig meg pirítós nélkül is ki lehet bírni. De Kövecs az a típus volt, aki szeretett pepecselni az eszközeivel, és ha ezt megtetézzük azzal a jellemvonásával, hogy túl sokat képzelt a saját műszaki intelligenciájáról, akkor már nem is csodálkozunk azon, ami történt.
A végzetes nap délelőttjén elővette a cipősszekrényből a szerszámait, és mint a középkori hóhér a vallatóeszközeit, kirakta őket az asztalra. Az áldozat szerepére kárhoztatott kenyérpirító ebből már felkészülhetett a legrosszabbra, ám egy halovány esélye azért megmaradt: Kövecs már régóta nem bütykölt, így nem vette figyelembe azt, hogy az idők megváltoztak, és ezek a mai gépek finoman szólva sem olyanok, mint a hatvanas, hetvenes években gyártottak. Egy Erika porszívót négy elemivel bárki meg tudott javítani, nem beszélve a Rowenta vasalóról, viszont ez a pirítógép összetettség tekintetében vetekedett egy Elon Musk-féle űrhajóval.
Amikor Kövecs lecsavarozta a védőborítását, és megpillantotta a belsejét, az ijedség valósággal összerántotta a gyomrát. Alkatrészek, panelek, drótok kusza egyvelegét látta maga előtt, szakasztott olyan formában, amilyen képet a felrobbant csernobili négyes reaktor mutatott 1986-ban.
De talán még így is megbirkózik a feladattal, ha a felesége nem hagyja abba a mosogatást és nem hajol oda kíváncsian. Kövecsné Szabinka néni tipikus pesti értelmiségi volt, zéró műszaki intelligenciával, viszont a szellemi fölény és az olvasottság erős arzenáljával a háta mögött. Rögtön elő is hozakodott egy szerinte briliáns ötlettel: azt a mozgó részt, ami érintésre hevesen billegni kezd, csak meg kell csavarozni és kész. Kövecs eközben már a tanácstalanság tengerének nemzetközi vizein hajózott, nem csoda, hogy ez a magabiztosság földühítette. Rögtön mondott is valami gorombát, remélve, hogy Szabinka néni jobb belátásra tér és visszakanyarodik az edényeihez.
Nem így történt. Szabinka néni is fölbőszült, és mint az önérzetükben sértett értelmiségiek, azonnal visszavágott. Fölsorolta mindazt a rengeteg példát, amelyek azt bizonyították, hogy Kövecs sem mindig áll a helyzet magaslatán, ha műszaki kérdésekről van szó. Maga is meglepődött hány esetet tudott kapásból, bár ebben nincs semmi meglepő, ha a női természet alapvonásait vesszük figyelembe. Szabinka néni olyasmire is képes volt tűpontosan emlékezni, amelyet a vétkes a tett elkövetése után fél perccel már elfelejtett. Kiváló részletgazdagsággal ecsetelte például azt a galád cselekményt, amikor Kövecs az úr 1992-es esztendejében egy meleg nyári napon a hűtőben lévő egész doboz földiepret fölfalta, mire Szabinka néni hazaért a kozmetikustól.
Épeszű ember bocsátkozik harcba ilyen ellenféllel, de Kövecs agyát elborította a lila köd. Azt találta mondani a nejének, hogy annyit ért a műszaki témákhoz, mint tyúk az ábécéhez, ami kapitális hiba volt a továbbiakat illetőleg. Szabinka néni mérgesen ránézett, aztán anélkül, hogy egy szót is szólt volna, átvonulta a szobába, és becsapta maga mögött az ajtót. Kövecs ekkor már fölfogta, hogy átlépett egy bizonyos határon, de azonkívül, hogy a fülét az ajtóra tapasztotta, nem tehetett semmit.
Odabentről hosszú csönd után váratlanul kopácsolás és reszelés hallatszott, ami nem kecsegtetett semmi jóval. Kövecsnek el is ment a kedve a pirítógéptől, csak ült és hol a szerszámait, hol a szoba csukott ajtaját bámulta. Egy örökkévalóság múlt el, mire vége szakadt ennek a kínos epizódnak: a nap már eltűnt a háztetők mögött, amikor megjelent a diadalittas Szabinka néni. Nem szólt semmit, csak intett Kövecsnek, hogy lépjen be a szobába, és csodálkozzon. Az értetlenkedő Kövecs engedelmesen föltápászkodott, becsoszogott a szobába, és majd hanyatt esett a meglepetéstől: ott sorakoztak azok a készülékek, amelyeket egy későbbi javítás szándékával félretett. A tévé, a rádió, a robotporszívó, de még a kondenzátoros légfrissítő is makulátlanul tisztán, megjavítva kérette magát.
Mivel Kövecs csak tátogott, Szabinka néni kioktató üzemmódra váltva megmagyarázta neki, hogy minden hibára talált megoldást az interneten. Végignézett egy csomó filmet, aztán sorban megbütykölte a masinákat. És mindezt a manikűrkészletével.
Az elképedt Kövecs legevőt venni is alig tudott, hát még amikor Szabinka néni kijelentette, hogy a pompás külcsín működő belsőket takar, ráadásul minden kütyüt a központi agy vezérli, amit a mobiljával tud irányítani. Aztán, hogy a szavait a bizonyosság talajára helyezze, elő is vette a telefonját és bepöccintett rajta egy appot.
A következő pillanatban irtózatos robbanás röpítette levegőbe a kilencedik emeleti lakást. Az ablakok kiszakadtak a helyükről, törmelék, füst és minden egyéb szállt szerteszét, a környéken pedig beindultak az autókba szerelt riasztók. A szomszédok által pánikszerűen riasztott tűzoltók hosszú ideig küzdöttek a lángokkal, mire sikerült stabilizálniuk a helyzetet. Kövecséket viszont sehol sem találták, feltehetően halmazállapotot váltva elpárologtak. A rendőrségi nyomozás később viszont kiderítette, hogy a katasztrófát megelőzően a lakás internet-kapcsolatát használva valaki hosszabb időt töltött el a dark weben olyan szerelővideókat tanulmányozva, amelyet a közönséges háztartási gépeket pokolgépekké alakítottak át. Kövecs ugyanis ezen a sötét területen is gyakran nézelődött, és minden bizonnyal elfelejtette visszaállítani a normálisra az erre a célra használt virtuális IP címét. Ha ezt nézzük, valóban műszaki zseni volt, ehhez nem férhet kétség.
