A hír: Paradicsomokkal teli szatyrával vert egy 70 év körüli asszony egy másikat a Pest megyei Kókán a buszmegállóban. Az Ügyészség által nyilvánosságra hozott biztonságikamera-képen látható, hogy az asszony sietve távozik a közértből, és szinte átfut a főutca másik oldalára. Amikor odaér a buszmegállóban álló másik asszonyhoz, ütni kezdi a szatyorral. Majd az ütlegelés közben kipotyogott paradicsomokat összeszedi, és újra nekitámad ismerősének.
A kommentár: A magyar valóság elidegeníthetetlen része, hogy néha muszáj megtámadnunk valakit. Egy rossz szó, egy ferde pillantás, vagy bármi más elég ahhoz, hogy lángra kapjon a bennünk pislákoló agresszió, és ilyenkor nincs apelláta: ütni, vágni kell az ellent mindennel, ami a kezünk ügyébe kerül. Ez történt nemrégiben a Pest vármegyei Kókán, amikor egy 70 év közeli korú néni paradicsommal töltött szatyorral tángálta meg a vitapartnerét. Mondhatjuk úgy is, hogy a két kókai nagyi nem kókadozott, miközben a legősibb magyar hagyományt ötvözte a találékonysággal.
Nem végeztem kutatást, de gyanítom, hogy ezt megelőzően eleink még sohasem verekedtem paradicsommal Árpád apánktól napjainkig. Mással bőségesen, de ezzel a bogyós terméssel soha. Furcsállom is ezt, mert a paradicsomot az isten is hajigálásra teremtette. Gondoljunk csak a híres La Tomatina fesztiválra, amelyet Spanyolországban, a Valenciától nyugatra található Buñol kisvárosában rendeznek meg minden év augusztusának utolsó szerdáján. Ezen a bulin az emberek több tonna paradicsomot vágnak egymás fejéhez, nem ritkán komoly sérüléseket okozva.
A mi paradicsom-afférunk ehhez képest piskóta, mert csak egyetlen zacskónyi terméssel hajtották végre, ám az figyelemreméltó, hogy a kipotyogott paradicsomot a néni akkurátusan összeszedte, majd folytatta a megkezdett akciót. A takarékosság oka azt hiszem, több mint nyilvánvaló: a paradicsomnak mifelénk ára van, és ezt a legvehemensebb támadás közben sem árt észben tartani. Kár, hogy a valódi, komoly háborúkat vívó felek nem ezt a példát követik, és nem gondolnak arra, hogy a fegyver, amit bevetnek, valójában élelem. Metaforikusan és valóságosan is az. Komolyan mondom, sokat lehetne tanulni ettől a paradicsomos nénitől.
Az eredeti cikk itt olvasható.
