Nemrég napvilágot látott egy furcsa hír, amely szerint a március 20-ra keltezett napfogyatkozás kapcsán a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. (Mavir) felkészülten várja a küszöbön álló energia-kiesést.
Ha azt mondom, engem ez a dolog ostorcsapás-effektussal suhintott meg, szánalmas módon leegyszerűsítem azt a bonyolult lelkiállapotot, amelybe belekeveredtem. Nem szólnék egyetlen szót sem, ha akkora napkitörés elé néznénk, hogy gyakorlatilag lefúná a fejünk fölül a légkört, de csak egy ártatlan napfogyatkozásról van szó, amiről klottgatyás koromtól mostanáig azt hittem, nem való egyébre, mint hogy kormozott üvegen keresztül meglessük, és hogy derüljünk egy kicsit a tyúkok riadt kotkodácsolásán.
Ezeknek a békességes időknek mostantól végük van, mert kiderült, hogy nem elég a rengeteg erőmű és generátor, ha a Hold néhány percre eltakarja a napot, annyi energiát vesztünk, mintha leállna 15 paksi atomerőmű! Aki ért hozzá, könnyen kiszámolhatja, hány webszervert vagy légkondit jelent mindez, de így, látatlanból is ki lehet mondani, hogy rengeteget. Mivel ezt az egybefüggő, globális energiahálózatként működő bolygót folyamatosan csúcsüzemben pörgetjük, tényleg megtörténhet az, hogy valahol, valakinek hiányozni fog az a nyamvadt 15 paksnyi energia. Márpedig ha egyik helyen valami hiányzik, akkor azt a valamit a rendszer nemes egyszerűséggel elszippantja onnét, ahol a rendelkezésére áll. A következménye mindennek az lesz, hogy még föl sem ocsúdhatunk, a túlterhelés okozta biztosíték-kicsapás máris láncreakcióként fut szerte a világon, mindaddig, amíg ez az egész hóbelevanc össze nem omlik, és maga alá nem temeti az egész technológiai civilizációt.
Innentől pedig nem is annyira mókás ez az egész, mert hát valljuk be: ez az önmagából kifordult, sci-fibe kívánkozó helyzet az ember telhetetlenségét és élhetetlenségét bizonyítja.
De lehet, hogy ez csak marketingfogás, és ez a mostani éppen olyan napfogyatkozás lesz, mint a többi volt XII. Ramsestől napjainkig. Még emlékszem arra a tizenvalahány évvel ezelőtti ígérgetésre, amikor nagy csinnadrattával harangozták be a teljes elsötétedést, de csak egy bágyadt napnyugtát kaptunk. Mire beleélhettük volna magunkat, már véget is ért. Szakasztott ugyanúgy, mint a szép élet.
