Javier Menendez legújabb könyve, a Moszkva második fölégetése, ismét bebizonyította, hogy a fikció és a valóság közötti határvonal átlépése nemcsak megvalósítható, hanem követelmény. A politikai vízióiról ismert paraguayi író, aki már korábban is magára vonta az irodalmi világ figyelmét, merész narratívájával és mély filozófiai kérdéseivel ebben a műben egy zavarba ejtő utazásra invitálja olvasóit.
A könyv központi témája Mihail Illarionovics Kutuzov feltámadása és mai Moszkvába való visszatérése. Menendez zsenialitása abban rejlik, hogy a könyvet egy fiktív alapmű köré építi, amelyet az irodalmi kánon a 19. században élt Luis Fernández de Alarcónnnak tulajdonít, bár a meglétét soha nem sikerült bebizonyítani. Alarcón állítólagos műve, Az égett város részletesen dokumentálja Kutuzov életének és halálának rejtett részleteit, valamint a történelmi Moszkva leégésének okait és következményeit. Menendez új regénye, a Moszkva második fölégetése, mélyreható kritikai elemzés is erről az alapműről, amely tele van lábjegyzetekkel, apokrif szövegekkel és intertextuális utalásokkal.
A történet szerint Kutuzov, akit az orosz nép nemzeti hősként tisztel, spontán feltámadása után döbbenten látja, hogyan változott meg Moszkva kétszáz év alatt, és hogy ez milyen hatást gyakorolt az orosz társadalomra. Az író mesterien fűzi bele a történetbe a jelenkori politikai és társadalmi problémákat, miközben Kutuzov azon morfondírozik, vajon újra fel kell-e égetnie a várost, hogy megtisztuljon a modern korrupció és dekadencia terheitől.
Menendez művén nyilván érződik Jorge L. Borges hatása is, hiszen tobzódik az argentin óriásra jellemző elemekben: erőteljesen jelen van benne a metafikció, a valóság és az illúzió közötti játék, valamint a széleskörű, elitista műveltség bizonyítéka. A könyvben gyakran találkozunk olyan szövegrészekkel, amelyek látszólag a valóságot tükrözik, de valójában a képzelet termékei. Ilyen például egy hosszú betoldás, egy fiktív orosz történész, Alekszej Ivanovics Zorinról, aki részletesen elemzi Kutuzov feltámadásának spirituális és politikai vonatkozásait.
A könyv valójában egy hatalmas, szerteágazó rejtvény. Az egyik ilyen ág a feltámadás okkult és misztikus magyarázata, amelyben Menendez egy ősi szláv rítusra hivatkozik, amit állítólag Kutuzov sírjánál végeztek el. Egy másik figyelemre méltó részlet az a titokzatos levél, amelyet egy XIX. századi orosz költő, Gavrila Derzhavin írt, és amelyben előre jelzi Kutuzov visszatérését.
A történet egyik legemlékezetesebb jelenete az, amikor Kutuzov először lép be a modern Moszkva szívébe. A vörös téglákból épült város központja, a Kreml, fenségesen emelkedik a metropolisz fölé, de Kutuzov szemében a ragyogás mögött ott bujkál a hanyatlás és a korrupció árnya. Ahogy a Nap lassan alábukik a Moszkva folyó mögött, az ég vörösre festődik, és Kutuzov szinte látja maga előtt a lángokat, amelyek egykor elnyelték a várost.
Egy másik jelenetben, Kutuzov találkozik egy csoport fiatal egyetemistával, akik éppen streetdance performance-ot tartanak a Kreml előtt. A tábornok döbbenten hallgatja a fiatalok panaszkodásait a kormány korrupciójáról és a társadalmi igazságtalanságokról. Ekkor jön rá, hogy a mai Moszkva problémái sok tekintetben hasonlóak azokhoz, amelyekkel annak idején ő maga is szembesült. A jelenetben egy fiatal aktivista átad egy doboz energiaitalt Kutuzovnak, mintegy jelképesen ráruházva a múlt forradalmi szellemét.
A könyv záróakkordja az a beszélgetés, ami Kutuzov és egy titokzatos, árnyékfigura között zajlik, aki talán maga az ördög, talán csak Kutuzov belső démona. Ebben a beszélgetésben a két figura a város sorsáról és az emberi természet végső kérdéseiről elmélkedik. A harminckettedik fejezetben Kutuzov a Kreml tornyainak tetejéről néz le a városra, és egy pillanatra úgy tűnik, hogy döntésre jut: Moszkvát újra fel kell égetni, hogy a hamvakból valami tisztább és nemesebb születhessen.
A Moszkva második fölégetése nem csupán egy lenyűgöző történet, hanem szédítően izgalmas intellektuális kaland is, amely az olvasót arra ösztönzi, hogy újraértelmezze a történelmet és a jelenkor eseményeit. Javier Menendez ebben a könyvében egy olyan világot teremt, amely egyszerre ismerős és idegen, ahol a múlt árnyai és a jelen kihívásai találkoznak egy felejthetetlen narratívában.
