Sorban állok a Kapás utcai rendelő betegfelvételi osztályán. A sor közepén lehetek, csupa idős, rozoga nyugdíjas között, akik azért zsörtölődnek, mert már vagy húsz perc óta nem történik semmi. Bedöglött a számítógépes nyilvántartási rendszer, e nélkül pedig nincs szakrendelés.
A várakozók között a magam ötvenvalahány évével kirívóan én vagyok a legfiatalabb. Előttem, mögöttem jócskán hetven fölött alakul az átlagéletkor. Sokuknak az ácsorgás is nehezére esik, és van, aki ezt nem is bírja kiállni szó nélkül.
– Csak tudnám, hol van ilyenkor a rendszergazda? – méltatlankodik mögöttem egy hölgy.
– Újra kéne indítani a szervert – mondja egy bácsi.
– Ha beszedtek valami vírust, az nem segít. A múltkor én is bekaptam otthon egy trójait. Ne mondjam, mit összekínlódtam, mire kiirtottam – szól oda egy idős hölgy.
– Nem hiszem, hogy ez vírus, inkább valamilyen hálózati hiba. Tán leállhatott a DNS szerver – érvel az előbbi bácsi.
– Akár szerverhiba, akár vírus, az informatikusaik nem állnak a helyzet magaslatán – szólal meg a hátam mögött álló hölgy. – Fogadok, hogy valami elavult rendszert használnak.
– A múlt héten ugyanez volt a helyzet. Megpróbáltak valami frissítést rápakolni a szoftverre, de lefagyott az egész – kapcsolódik be másik öregúr.
– Legalább megnéznék volna a szakfórumokat vagy a Google-t! – zsörtölődik a sor elején valaki.
– És kitehettek volna egy cetlit az ajtóra, hogy elnézést kérnek a hiba miatt, meg hogy mikorra várható a kijavítása – szólok közbe egy kissé bizonytalanul.
– Ugyan már fiatalember! – legyint az előbbi bácsi. – A mai világban ez már nem így működik. Majd mindent felnyomnak a netre, ha lesz hálózat.
– De mivel nincs ingyen wi-fi, marad a bosszankodás, ami az utóbbi hatvan-nyolcvan éveben semmit nem változott – hagyja helyben a mögöttem álló hölgy.
És ehhez már nincs is mit hozzátenni.
