Keringett egy mondás a kilencvenes években, amely így hangzott: „olyan depi vagyok, hogy mindjárt öngyi leszek”. Akkoriban volt ez, amikor a depinek lenni fogalom kezdett divatossá válni. Nem tudom, azóta mennyire változott meg ez a helyzet, és hogy az egész nemzetet átfogó, mélyreható depizmus frontján történt-e érdemi változás, de hogy a magánélet terén ez a baljós kijelentés továbbra is aktuális, azt az alábbi hírecske igazolja:
Kínában egy férfi öngyilkos lett egy bevásárlóközpontban, mert a barátnője még öt óra után sem tudta abbahagyni a vásárlást.
Mit lehet erre mondani azon kívül, hogy az ipse ezzel a performace-ával valószínűleg mindenkit maga mögé utasít az idei Darwin-díjért folytatott versengésben. Senki sem szólt volna egy rossz szót sem, ha a barátnőjét löki át vérbe borult szemmel a korláton, majd letépve magáról a ruhaneműt le-föl kezd rohangálni a fényárban úszó üzletek labirintusában. Mindez a lehető legteljesebb mértékben érthető magatartás, legalábbis férfiszemmel, mert azt minden sorstársam tudja, hogy nincs kiborítóbb annál, mint amikor asszisztálnunk kell a párunknak egy közönségesnek ígérkező cipővásárláshoz. A vásárláskutatók – biztosan van ilyen tudomány is – nem véletlenül rendezik be úgy a plázákat, hogy a cipőboltok mellett többnyire van egy műszaki bolt, arra az esetre, ha a párját kísérgető férfiember a sokórás cipőmustra következtében émelyegni kezd, mert ide átkóvályogva gyorsan magához térhet.
Tapasztalatból tudom, hogy soppingolásból fél óra is sok, pláne, ha életünk párja az akciós újságot böngészve keresgéli a piros címkékkel megjelölt, árengedményt sejtető árut, de hogy öt órát miként lehet kibírni ilyen embertelen körülmények között, arról fogalmam sincs. Biztosan vannak, akik ennek dacára csak mosolyognak ezen a szerencsétlen ürgén, aki tán nem is volt depi, hanem hirtelen megvilágosodott, hogy vajon milyen élet vár majd rá, miután a barátnőjéből feleség lesz, és még attól a szemernyi visszafogottságtól is megszabadul, ami nehezen fölfedezhető módon de per pillanat még megvan benne. Ebben a fényesre suvickolt pillanatában a cekkerekkel karácsonyfaként megpakolt, agyonra alázott férfi úgy érezte, nincs más kiútja, csak az, amelyik a korláton át vezet és a mélybe vetette magát.
A konkrétum rideg valóságát meghaladva szerintem ez a cselekedett egyfajta jelkép: a vásárlás ördögi körébe kényszerített ember kétségbeesett szabadulási próbálkozása. A kérdés csak az, hogy megéri-e? Mert a világon ma már mindennek pénzben kifejezhető ára van. Még az öngyivel megfejelt depinek is, ami tán ilyenkor, karácsony árán a legakciósabb.
