(Horgas, Hules, Horváth és a többiek)
A könyvek fűtőértéke ma már jóval szerényebb. Évtizedekkel ezelőtt az elsőkötetesek is több ezres példányszámot kaptak, aztán amikor nem fogytak a könyvtestek, leértékelték 50 %-kal, amikor úgy sem, 90-nel. Miután így sem, a lángnyelvek léptek elő főszereplővé. Ötezer kötet sokkal több hőt termel, mint száz – ez a mai leggyakoribb példányszám –, ez van, változik a világ, el kell fogadni.
Valamikor a ’80-as évek végén egy könyvesbolt leértékelt-részlegében megvettem Horgas Bélától a Mammutfogak című verses-novellás kötetet, ami aztán nagy kedvencemmé lépett elő, olyannyira, hogy egy-két év múlva visszatértem a boltba, a leértékelt részleghez, és a polc ugyanazon helyéről leemeltem egy újabb Mammutfogakat. Megvettem, hazavittem. „Majd jó lesz ajándékba”, morfondíroztam, de aztán nem adtam oda senkinek.
Egy-két év múlva elvetődtem egy diszkontba, ez már több száz négyzetméteren terült el a belvárosi mellékutca pincéjében, raklapokon tornyokban 90 %-kal leértékelt könyvek álltak. Itt akadtam rá Hules Béla Magányos iniciálé c. kötetére, ami aztán nagy kedvencemmé vált, olyannyira, hogy pár nap múlva visszatértem a pincébe, és ugyanazon raklapról leemeltem egy újabb Hulest. „Vigyen még”, az eladónő megismert, úgy látszik, jó arcmemóriával rendelkezett, avagy egyszerűen senki más nem motozott a raklap körül. „Ami megmarad, az már az égetőbe megy innen.” Leemeltem két további Hulest. „Majd jók lesznek ajándékba”, morfondíroztam, de aztán nem adtam oda egyiket se senkinek.
Egy-két év múlva kezembe akadt egy antológia, amiben Horváth Béla Pepinka, szép kisasszony a Komondor-Egylet versenyén c. versét olvastam. Felajzott a nagyszerűsége, valóssággal beleszerelmesedtem Pepinkába. Később megtudtam, hogy a témáról Horváth regényt is írt, Pepinka szép kisasszony címmel. Bolhapiacon rá is leltem a könyvre, dedikáltan, aztán pár év múlva egy ismerősöm, HZI a Pepinka-kötettel toppant be hozzánk. Dedikáltan. Nem szóltam neki, hogy már birtoklom a művet… „Majd jó lesz ajándékba”, morfondíroztam, de aztán nem adtam oda senkinek.
A láng egyre takarékosabban lobog bennem, ám az univerzum nagy egyensúly-törvénye alapján, tudom, ha valahol takarékosabban, máshol annál bőszebben… Szunnyadoznak a könyvek körülöttem polcokon, dobozokban, vulkánfíber bőröndökben… Béláim, mi lesz veletek?
