A nyugodt természetéről ismert Cibere – szakképesítése szerint géplakatos –, akiről az a kép alakult ki, hogy mindig olajos overallban rója a várost, egy szép decemberi reggelen beugrott a sarki dohányboltba. Már az ajtóban érezte a friss bagó illatát – ami persze nem igaz, mert a boltban tilos volt dohányozni, de hát az ember orrában ott élnek a régi emlékek.
Odasétált a pulthoz, rákönyökölt, és a szokásos módon odaszólt:
– Kérek egy Szofit, Katika!
Katika búsan nézett föl a pult mögül.
– Sajnos már nem lehet csak úgy simán megvenni. Mostantól mindenki csak előfizetéssel vásárolhat. Bevezették a Bagó-Plánt.
Cibere hátrahőkölt.
– Micsoda?! Mi az, hogy előfizetés?! Én csak egy doboz Szofit akarok venni, nem az internetet!
Katika megvonta a vállát, és előhúzott egy reklámfüzetet.
– Nézze, itt van a Basic, a Pro és a Premium plán. A Basicben havi egy dobozra fizet elő, a Proban háromra, a Premiumban meg korlátlanra, de az aranyárban van. Igaz, ehhez hamuszórási jog is jár, és a csikket sem lesz muszáj zsebbe tenni, hanem eldobhatja az utcán. Ha előre kifizeti az egész évet, kap öt százalék engedményt, meg hűségpontokat, amit beválthat nikotinos rágóra.
Cibere kis híján elájult.
– Hűségpontok? Nekem az asszonyhoz sincs hűségem, nemhogy a dohányhoz! Csak egy doboz cigit akarok!
Katika széttárta a karját.
– Ez van. Vagy vállal egy plánt, vagy búcsút inthet a Szofinak. Amióta bejött a felhőtechnika, semmit sem lehet hagyományos módon megvenni. Plán kell és kész.
A géplakatost majd megütötte a guta, de belátta, hogy nincs más választása. Előkotorta a bankkártyáját és odacsúsztatta az asztalra.
– Jó, akkor legyen egy Basic. De csak próbaképpen!
Katika bepötyögte a felhőbe az adatokat, Cibere pedig dühösen elrakta a Szofit, és távozott. Az utcán még fortyogott egy darabig, de aztán a cigi füstje megnyugtatta.
Kicsivel később úgy döntött, a munka porát leöblíti a géplakatosok szokásos gyógyitalával, egy hideg Kőbányaival. Bement a sarki kocsmába, ahol Csabi, a pultos szinte a barátja volt.
– Na, önts egy korsóval, Csabikám, szomjas vagyok, mint a ló! – mondta Cibere és ráült az egyik bárszékre.
Csabi úgy nézett rá, mint az ütődöttre.
– Nem lehet, Cibere, itt is bevezették a Plánt.
Cibere először azt hitte, rosszul hall.
– Miii? Most már sörre is elő kell fizetni? Hova a pokolba jutottunk?
A kocsmáros odafordította neki a kassza monitorát.
– Nézd: van Basic, Pro, és Premium plánunk. A Basicben egy korsó jár naponta, de ha rendelsz Prót, kapsz mellé egy pogácsát is.
Cibere felüvöltött.
– Pogácsa? Hát pogácsát akarok én inni?!
– Ez van, Cibere – vont vállat Pista. – Most már minden plánra megy.
Ez már a kemény vasakhoz szokott géplakatosnak is sok volt. Ólmos fáradtsággal vette elő a bukszáját, és nagy nehezen rábökött a Sör-Plán Basic csomagra.
Amikor később hazaért és leült az asztalhoz, hogy megebédeljen, belépett a konyhába Jolán, a felesége.
– István, ezt most már nem lehet tovább halogatni! Beszéljünk a Férj-Plánodról!
Cibere kikerekedett szemmel nézett rá. Jolán pedig elővette a mobilját, és rápöccentett egy alkalmazás ikonjára.
– Három lehetőség van. A Basicben heti egyszer alkalommal teszed a kötelességed, a Próban kétszer, a Premiumban pedig korlátlanul, de ehhez kedvezményként gatyamosás meg ebéd is jár.
Cibere csak nyögött, mint akit letaglóztak.
– Jolán… nem lehetne egy trial verzióval kezdeni?
Jolán megvetően végigmérte.
– Volt, de lejárt a próbaverziód. Innentől muszáj lesz teljesítened.
Cibere magába roskadva nézte az üres konyhaasztalt.
– Ez a modern világ engem a sírba tesz – dünnyögte, aztán előkotorta a bukszáját, hogy legalább a Basic Férj-Plánt előfizesse.
