Meteor és becsapódás

Az Apophis egy 2004-ben felfedezett kisbolygó. Átmérője 370 méter, becsapódása során a becslések szerint 1200 megatonna TNT robbanásával egyenértékű energia szabadulna fel, ami huszonnégyszer lenne erősebb az ember által valaha felrobbantott legerősebb robbanóeszköznél (az 50 megatonnás Cár-bombánál), így a szárazföldbe csapódva gyakorlatilag egy közepesnél nagyobb ország teljes pusztulását okozná, a légkörbe kerülő por miatt pedig évekig tartó jégkorszakot idézne elő. A számítások szerint 2068-ban elég közel halad majd el a Föld mellett, de most, hogy pontosabban is megvizsgálták a pályáját, kiderült, a becsapódás esélye jelentősen megnőtt.

Nem kell aggódni, van még idő, hogy addig valamit kitaláljunk, de mert az EU vezetése mindig, mindenben a helyzet magaslatán áll, Brüsszelben most is összeültek a bölcsek, hogy demonstrálják a hatékonyságukat.

Az ülés zártkörű volt, de mert tökéletes izoláció nem létezik, innen is kiszivárgott egy és más.

Kiderült például, hogy ez egy olyan téma, amely végre meghozta a rég várt egyetértést. A pártok, országok sokszínű, sokféle érdek és elképzelés mentén felsorakozott képviselői ellenvélemény nélkül leszögezték, hogy tenni kell valamit. Nem szabad hagyni, hogy ez a válság a meglévő válságok fölé magasodjon, és az EU-ban meglévő társadalmi feszültségeket teljes egészében kisajátítsa magának. Az egyik zöldpárti képviselő ennek kapcsán kifejtette, hogy az EU nagybecsű értékrendje nem a kirekesztésre, hanem a befogadásra épül, így ha egy politikailag üldözött vagy más módon ellehetetlenül kozmikus menekültnek kedve támad csatlakozni ehhez a közösséghez, akkor be kell őt fogadnunk.

Egy közép-európai ország képviselője mindezt veszélyesnek és a realitástól való elrugaszkodásnak vélte, mert egy majd’ fél kilométeres szikla nyilván nem útlevéllel fog érkezni, hanem nyers erővel, hódítóként. Meg kell védenünk magunkat és az értékeinket, mondta a politikus, de a liberálisok hangos méltatlankodással belefojtották a szót, mert ezt a megnyilvánulást a kirekesztés, az intolerancia és a rasszizmus jeleként értelmezték. Szabályos össztűz zúdult a kis közép-európai ország képviselőjére, aki hasztalan próbált azzal érvelni, hogy ezek a ki tudja, honnét érkező űrvándorok kurvára veszélyesek, mert azon túl, hogy a terror eszközével élve mindent elpusztítanak, olyan mikroorganizmusokat is hozhatnak, amelyek veszélyesek lehetnek a Föld élővilágára.

A haladó gondolkodású többség ezt azzal tromfolta le, hogy az EU mindig is egyfajta olvasztótégely volt, és ha most még inkább az lesz, annak örülni kell. A változatosság gyönyörködtet, a sokszínűség pedig érték. Hiába mondta a kis ország képviselője azt, hogy majd meglátják, milyen sokszínűség lesz az, ha egy kurva nagy robbanás elpusztítja ezt az egész hóbelevancot, a többség leszavazta, és azt az álláspontot fogadta el, hogy a várható becsapódást a kvótarendszer szerint fel kell porciózni és az egyenlő teherviselés elve szerint szét kell osztani a tagállamok között. Ezt két kivétellel minden ország megszavazta. Arra a kérdésre, hogy miként képzelik el mindezt érvényesíteni az olyan országok esetében, amelyeket a becsapódás megkímél, olyan javaslat született, hogy azokat mesterséges úton kell majd itt-ott felrobbantani, százalékarányosan.

A záró nyilatkozatban a képviselők azt is megfogalmazták, hogy a meteorveszélyt eltúlzó, kirekesztő, antidemokratikus országok, és itt elsősorban Magyarországra céloztak mindaddig ne kapjanak egy fityinget sem az EU-s alapokból, amíg ezen a magatartásukon nem változtatnak. Mivel ehhez a határozathoz elég az egyszerű többség, az Apophis befogadása elől gyakorlatileg elhárult minden akadály.