Mesterek, sorakozó!

2024.03.21.
Olvasták: 32

Érdekes felmérés látott napvilágot az egyik hírportálon. Valakinek eszébe jutott, hogy utánajárjon, melyik szakemberre kell a leghosszabb ideig várni a jelenkori Magyarországon. Alighanem mindannyiunknak vannak keserű tapasztalataink ezt illetőleg, gondoljunk csak egy komplikált izzócserére, vagy a kör négyszögesítésével felérő csemperagasztásra. Sokan vagyunk, akik bár az élet egyéb területein remekül boldogulunk, műszaki téren – hogy úgy mondjam – bébicipőben járunk.

Fokozza a bajt az a félelem is, hogy a saját lakásunkról van szó, ahol kiemelt kockázata van annak, ha valamit elbarmolunk, netán röhejes módon szerelünk meg. A szomszédnál nyugodt szívvel összedobunk akár egy űrrakétát  is, legfeljebb egy kicsit majd félrehord és a Mars helyett a Vénuszon ér földet, de otthon, mindez más tészta. Nagyon egyszerű oka van ennek: ott van mellettünk a feleség, vagy más hozzátartozó, aki árgus szemekkel figyeli a munkánkat és innentől tétje lesz a dolognak. Nem elég, hogy bizonytalanok vagyunk, és hogy a netről szedtük le azt a tudást, amelynek a gyakorlatba ültetésével próbálkozunk, még a kritika Damoklész kardja is ott lóg a fejünk felett.

Marad tehát a mester, és innentől válik speciálissá az ügymenet, mert mint kiderült, egyáltalán nem mindegy, milyen szakit próbálunk a hajlékunkba csábítani. A villanyszerelő például szinte azonnal jön, vagy legalábbis nem egy örökkévalóság után, mint a kőműves, mert a felmérés erre az eredményre jutott: ha elmegy az áram, és ez csak nálunk jelentkezik, optimista hozzáállással fordulhatunk a témában jártas mesteremberhez. De ha valahol lefeslik a vakolat, és ez ügyben hívunk szakembert, ne számítsunk gyors megoldásra.

Mivel a szóban forgó újságcikk csak erre a két végletre szorítkozott, mindenkinek egyedül kell kitalálnia és megtippelnie, hogy ha más ügyekben szorul segítségre, mennyi idővel kalkuláljon. Nem tudni, például mennyi idő múlva jönne ki hozzánk egy pap házszentelőre, vagy zongorahangoló, és nem utolsó sorban a kéményseprő, ha rákényszerülnénk a szolgálataikra. Sokat számíthat, hogy az adott területen mennyire nagy a kereslet, így a pap és a zongorahangoló talán volna olyan kegyes, hogy az adott naptári hónapon belül megtisztelne bennünket, de a kéményseprővel korántsem vagyok ennyire biztos. Ő egy külön kaszt, fölötte áll mindennek és mindenkinek, retteg tőle minden szakma művelője, aki alárendeltjeként dolgozik. A kőműves elkészíti a kéményhuzatot, a villanyszerelő beköti a gázkonvektort, de az egész nem és semmit, ha a kéményseprő nem engedélyezteti a konstrukciót. És mert őkelme elérhetetlen, a fűtés, a meleg víz nem használható.

Már csak emiatt is lenne fontos egy olyan lista összeállítására, ami azt mutatja meg, hogy az egymásra épülő, egymástól függő szakmák és javítások tekintetében mire számíthatunk. Ilyesmire gondolok, amikor egy pecsétre vár az egész vonal, hogy működhessen, mert ez a hierarchia a vizes szakmákban és egyéb területeken is a valóság része. Gyanítható, hogy az idő végtelensége és kegyetlensége itt mutatja meg az igazi arcát, mert hiába tartjuk kéznél a pénztárcánkat, bankkártyánkat – a pénz ilyenkor ugye, a legkevesebb – csak várunk, várunk és várunk.

Végső esetben pedig hívhatunk egy papot vagy zongorahangolót.

Majoros Sándor

Jobb sorsra érdemes írócápa, polihisztor és twist again. A honlap gazdája, működtetője és túlnyomó többségében írója, olvasója. Utóbbi majdnem teljesen.

Ne hagyja ki ezt sem: