Merjünk-e pisilni zuhanyozás közben?

2019.10.21.
Írta:
Olvasták: 768

A norvégek felszólították a lakosságot, hogy ha tehetik, zuhanyozás közben peslantsanak is egy kiadósat, mert ezzel vizet takaríthatnak meg. Ha valakinek mindezek hallatán mosolyogni támad kedve, kérem, ne tegye: az egész világon fogytán az ivóvíz. A norvégek a tiszta édesvíz mellett csak kőolajból tudhatnak magukénak nagyobb mennyiséget, ugyanis övék az egész északi-tengeri olajkészlet, miközben szinte minden hegyoldalukról kristálytiszta ivóvíz csobog. És most mégis előrukkoltak ezzel a furcsa intelemmel.

Igaz, ami igaz: a pisilés nem ingyen van, kiváltképp városban, ahol az ember fia nem állhat ki csak úgy az út szélére megkönnyeztetni az anakondát. Urbánus környezetben a pisilést eltúlzott mennyiségű öblítés követi, éspedig tiszta, iható vízzel, ami a világ más tájékain – így például Afrikában – vért kívánó pazarlás. Jól teszik hát a norvégek, hogy takarékoskodásra szólítanak fel, mert az ilyesmit akkor kell elkezdeni, amikor még van miből. Más kérdés persze az, hogy egy laza pisilés megspórolásával mennyire leszünk kijjebb a vízből. Ugyebár naponta egyszer zuhanyozunk, és akkor minden további nélkül sort is keríthetünk erre a gazdaságilag indokolt műveletre. Igen ám, de zuhanyozás után az emberre úgy 2-3 óránként ismét rájön a szükség, és akkor már nincs olyan helyzetben, hogy rózsa alá álljon. Ebben az esetben a klasszikus módszert kell követni, félre téve azokat a szempontokat, amelyeket a norvég kormány megcélozott. Összegezve az egészet elmondható, hogy a napi egy pisilés megspórolásával nyert vízmennyiség a nullához közelít, mégpedig fénysebességgel. De ha a felhívás arra vonatkozna, hogy valahányszor csurgatni támad ingerenciánk, vegyünk egy forró zuhanyt is, már kimutatható lenne a pisilgetésből származó megtakarítás. Szerény matematikai tudásomat félretéve, pusztán a becslésre hivatkozva arra tippelek, hogy ez az összeg durván az ezred részét fedné le annak, amibe egy norvég típusú zuhanyozás belekerül.

Azt már szinte ki sem merem mondani, hogy talán a zuhanyozás kiiktatásával is érdemes lenne próbálkozni. Be kéne vezetni például a heti egyszer fürdés intézményét, ahogy régen, a gyerekkoromban volt. Hét közben arcot, lábat mostunk, egyéb tájékot meg szükség szerint. A fürdés szombat este volt, teknőben. Pisilésről ez esetben szó sem esett, viszont akkoriban minden utcasarkon friss zamatos artézi víz zubogott a kutakból. A varázslat ebben az egészben az, hogy sem piszkosak, sem büdösek nem voltunk. Most pedig ott tartunk, hogy a pisilésen próbáljuk megspórolni azt, amit más módon ezerszeresen elpazarolunk. Így, mindez, nagyon elegáns, és opcionális: aki akarja, megfogadja, aki nem, az nem, bár azt hiszem, ez az egész csak a médiának szóló kikacsintás volt a norvégek részéről. Az a gyanúm ugyanis, hogy nem létezik a földön olyan (városi) ember, aki nem szokott pislantani a zuhany alatt.

Brkvics Alojz

A filmes és nem filmes ismertetők avatott művelője, de más műfajokban is jártas. Csak itt és csak nekünk alkot, no meg a Regénytárnak, de az a testvérlapunk, úgyhogy ezt a botlást elnézzük neki.

Ne hagyja ki ezt sem: