Mennyei per

2026.05.02.
27 megtekintés

Az Úr éppen a hajnali párát igazgatta a Kárpát-medence fölött, amikor kopogtak.

– Szabad! – mondta az Atyaúristen, és egyetlen mozdulattal visszatolta a helyére az Orion övét, amely az éjszaka folyamán kissé elcsúszott.

Belépett Szent Péter. Hóna alatt iratköteg, kezében pecsétes boríték, arcán az a kifejezés, amelyet akkor viselt, ha valaki a Földön kétségbe vonta az isteni tervet.

– Uram – mondta –, baj van.

– Szintet lépett a laposföld elmélet?

– Rosszabb.

– Marxista lett a pápa ?

– Annál is.

– Akkor szabad a gazda.

Szent Péter letette az iratokat az isteni íróasztalra, amely egyébként egyszerre volt felhő, márvány és ügyviteli pult.

– Ádám jogutódjai pert indítottak ellened.

Az Úr fölvonta a szemöldökét.

– Ádám jogutódjai? Az nagyjából az egész emberiség.

– Igen. Csoportos kereset. Pontosabban: „Az Édenkertből jogellenesen kilakoltatott őslakók természetes és jogi leszármazottainak érdekképviseleti pertársasága kontra Teremtő és társai”.

– Társai?

– A kereset szerint az angyalok végrehajtói minőségben jártak el, a kígyó pedig harmadik személy beavatkozóként kíván részt venni az eljárásban.

Az Úr lassan letette a páraterelő seprőt.

– A kígyó?

– Azt állítja, hogy ő csupán fogyasztóvédelmi tájékoztatást nyújtott az alma beltartalmi értékeiről, és semmiféle ráhatást nem gyakorolt.

– Péter, én emlékszem arra az esetre. Egészen másként történt.

– Tudom, Uram. De ők most azt mondják, nem volt szabályos kilakoltatás.

– Nem volt szabályos? Én szóltam nekik, hogy ne egyenek a fáról.

– Igen, de nem írásban.

Az Úr immár mérgesen nézett.

– A parancsolatom volt.

– Az sajnos nem azonos a használati szerződés mellékletét képező házirenddel. Legalábbis a felperesek szerint. Azt állítják, hogy Ádám és Éva határozatlan idejű, ráutaló magatartással létrejött lakáshasználati jogviszonyban álltak az Édenkerttel.

– Ráutaló magatartással?

– Laktak ott.

– Én teremtettem őket oda!

– Ez az alperesi álláspont. De a felperesek szerint a birtokba helyezés megtörtént, a közművek biztosítva voltak, a gyümölcsfákhoz való hozzáférés korlátlan volt, továbbá az ingatlan rendeltetésszerű használatát hosszabb időn át zavartalanul gyakorolták.

Az Úr előrehajolt.

– Péter, az Éden nem egy ingatlan.

– Ezt is vitatják. A szakértő szerint zöldterületi besorolású, különleges természetvédelmi övezet, fokozott paradicsomi komfortfokozattal.

– És mit akarnak?

Szent Péter fölnyitotta az aktát.

– Elsődlegesen az eredeti állapot helyreállítását. Vagyis a lakójog visszaadását az Édenkert egész területére, beleértve a folyókat, az állatállományt, a gyümölcsöshöz való hozzáférést és az örök élet fájához vezető akadálymentesített közlekedési útvonalat.

– Akadálymentesített?

– Igen. Arra hivatkoznak, hogy a lángpallos hátrányosan megkülönböztető fizikai akadály.

– A lángpallos azért van, hogy ne menjenek vissza!

– Ezt a kereset nem vitatja. Éppen ezért kérik a megszüntetését.

Az Úr hátradőlt. A trón kissé mennydörgött alatta.

– És másodlagosan?

– Kártérítést kérnek.

– Mekkora összegben?

Szent Péter lapozott, majd megköszörülte a torkát.

– Az emberiség teljes történelmi szenvedésének ellenértékét kérik, jegybanki alapkamattal számolva a kiűzetés napjától.

– De akkor még jegybank sem volt!

– Pontosan ezért kérik a késedelmi kamat megállapítását bírói mérlegeléssel.

Az Úr fölállt, és járkálni kezdett. Minden lépésénél új csillagok keletkeztek, de Szent Péter rutinosan félresöpörte őket, nehogy bekerüljenek az aktába bizonyítékként.

– De hát vétkeztek! Megszegték az egyetlen szabályt!

– A felperesek szerint a szabály nem volt kellően közérthető.

– Mi nem volt közérthető azon, hogy „arról ne egyetek”?

– Azt írják, hogy nem volt feltüntetve a jogkövetkezmény pontos mértéke, időtartama és fellebbezési lehetősége. Továbbá az alma mellett nem volt piktogram.

– Piktogram?

– Egy áthúzott emberpár, alatta: „Fogyasztása kilakoltatást vonhat maga után.”

Az Úr az arcába temette a kezét.

– És Ádám ezt aláírta volna?

– A felperesek szerint Ádám írástudatlan volt, mert nem részesült megfelelő oktatásban.

– Ő volt az első ember! Kitől tanult volna írni?

– Ezt is a te mulasztásodként értékelik.

Szent Péter elővett egy másik iratot.

– Van még egy adatvédelmi panasz is. Azt sérelmezik, hogy a bűnbeesést követően megkérdezted: „Hol vagy?” Ebből arra következtetnek, hogy helyadatot kezeltél, megfelelő adatkezelési tájékoztató nélkül.

– Én mindentudó vagyok!

– Igen, de ezt előzetesen közölni kellett volna velük.

– Péter, a mindentudás nem adatbázis!

– Ezt majd a hatóság eldönti.

Az Úr egy pillanatra kinézett az ablakon. Lent a Földön valaki éppen egy nyolcvanhat oldalas hozzájárulási nyilatkozatot fogadott el anélkül, hogy elolvasta volna.

– Ki képviseli őket?

– Egy bizonyos Dr. Tömjénfalvy Csongor, paradicsomi jogokra szakosodott ügyvéd. Már beadott egy ideiglenes intézkedés iránti kérelmet is.

– Miféle intézkedést?

– Hogy az eljárás jogerős befejezéséig függesszük fel az eredendő bűn joghatásait.

Az Úr hosszasan nézett Szent Péterre.

– Közérthetőbben?

– Azt kérik, hogy átmenetileg senki ne legyen halandó, ne kelljen dolgozni, a nők ne szüljenek fájdalommal, és a föld ne teremjen tövist és bogáncsot.

– Ez összeomlasztaná a világrendet!

– A felperesek szerint éppen ez bizonyítja, hogy aránytalanul súlyos szankcióról van szó.

Ebben a pillanatban berontott Gábriel arkangyal.

– Uram! Megjött az ellenkérelem tervezete.

– Végre valami jó hír – mondta az Úr.

Gábriel zavartan lapozott.

– A mennyei jogi osztály szerint nem célszerű azzal védekezni, hogy „én vagyok, aki vagyok”.

– Miért nem?

– Mert a bíróság kérheti a személyazonosság igazolását.

– De én vagyok a Teremtő!

– Igen, de van erről alapító okirat?

Az Úr lassan leült.

– Alapító okirat?

– Világ teremtése, hat nap, hetedik nap pihenő. Nincs ellenjegyezve.

– Akkor még nem létezett közjegyző!

– Pontosan. Emiatt a felperesek vitatják az Éden feletti rendelkezési jogodat.

Szent Péter óvatosan közbeszólt:

– A tulajdoni lapot sem találjuk.

– Milyen tulajdoni lapot?

– Helyrajzi szám nélkül nehéz lesz.

Az Úr lehunyta a szemét.

– Péter, én a semmiből teremtettem a világot.

– Ez tulajdonszerzési jogcímnek érdekes, de sajnos nem tipikus.

– Akkor mi tipikus?

– Adásvétel, ajándékozás, öröklés, elbirtoklás.

– Elbirtoklás? Az emberiség el akarja birtokolni az Édent?

– Már folyamatban van. Azt állítják, hogy a kiűzetés óta ugyan nem birtokolják, de lelki értelemben folyamatosan igényt tartanak rá.

Gábriel letette az ellenkérelmet.

– Javasoljuk, hogy peren kívül egyezzünk meg.

– Miről?

– Korlátozott visszaköltözésről. Például évente egyszer, előzetes online regisztrációval, idősávos beléptetéssel. Az élet fájához csak VIP-jegy birtokában.

Szent Péter helyeslően bólintott.

– És bevezetnénk a Paradicsom-kártyát. Alapcsomagban séta, madárcsicsergés, plusz egy fél alma. Prémium csomagban oroszlánsimogatás, mezítlábas fűjárás, bűntudatmentes uzsonna.

– Nem csinálunk az Édenből wellnessparkot! – dördült az Úr hangja.

A mennyországban egy pillanatra elhallgattak a hárfák.

Ekkor a felhőfax berregni kezdett. Szent Péter odament, levette a frissen érkezett lapot, és elsápadt.

– Mi az már megint? – kérdezte az Úr.

– A kígyó viszontkeresetet nyújtott be.

– Ellenem?

– Nem. Ádám jogutódjai ellen.

– Miért?

– Jó hírnév megsértése miatt. Azt állítja, hogy évezredek óta indokolatlanul démonizálják, holott ő csak alternatív táplálkozási tanácsadást végzett. Kéri, hogy a jövőben ne „kígyóként”, hanem „életmód-kommunikációs szakértőként” hivatkozzanak rá. És van még valami.

– Ne legyen.

– De van. A felperesek szerint az Édenből való kiűzetés előtt nem történt szociális egyeztetés, nem ajánlottál fel csereingatlant, nem biztosítottál átmeneti szállást, és nem vizsgáltad, hogy Ádám és Éva rászoruló személynek minősülnek-e.

– Két ember volt az egész Földön!

– Éppen ezért különösen kiszolgáltatott helyzetben voltak.

Az Úr bosszúsan legyintett, amitől az USA-ban kisebb tornádó keletkezett.

– És mi a végső határidő?

– Harminc nap az ellenkérelemre.

– Mennyi egy mennyei nap földi számítás szerint?

– Ezt a felperesek már megtámadták. Szerintük az időszámítás egyoldalú alperesi konstrukció.

Gábriel közelebb hajolt.

– Uram, van egy radikális javaslatom.

– Hallgatlak.

– Hivatkozzunk elévülésre.

Szent Péter megrázta a fejét.

– Nem lehet. A felperesek szerint a jogsérelem folyamatos, mert az emberiség azóta sem jutott vissza az Édenbe.

– Akkor arra, hogy Ádám és Éva önként távoztak.

– Lángpallossal a hátuk mögött?

– Jó, ez gyenge.

Az Úr ekkor bólintott.

– Akkor hívjuk be tanúnak Ádámot.

Szent Péter zavartan vakarózott.

– Ez problémás.

– Miért?

– Ádám pillanatnyilag nyugdíjas a mennyben és nem nyilatkozik. Ügyvédje szerint minden kijelentése befolyásolhatja a leszármazottai kártérítési igényét. Éva viszont nyilatkozna, de csak külön meghallgatáson, mert szerinte Ádám mindent rá szokott kenni.

– Ez igaz – mondta az Úr.

– Továbbá Éva ellenkérelmet fontolgat Ádámmal szemben történelmi gaslighting miatt.

Az Úr az iratok fölé hajolt. Elolvasta a keresetet, a mellékleteket, a szakvéleményt, a birtokvédelmi kérelmet, az adatvédelmi panaszt, a kígyó viszontkeresetét és a lángpallos környezetvédelmi hatástanulmányát.

Aztán nagyon csendesen megszólalt:

– Péter.

– Igen, Uram?

– Hozd ide nekem Dr. Tömjénfalvy Csongort.

– Megidézzem?

– Nem. Teremtsd ide.

– Az nem minősülne személyi szabadság megsértésének?

Az Úr eltűnődött.

– Igazad van. Akkor küldj neki meghívót.

– E-mailben?

– Ajánlott tértivevényes angyallal.

Néhány órával később Dr. Tömjénfalvy Csongor megjelent a mennyei fogadóteremben. Fekete öltönyt viselt, hóna alatt aktatáskát, arcán azt a különös magabiztosságot, amely azokat jellemzi, akik még a végítélet napján is illetékességi kifogással kezdenének.

Az Úr ránézett.

– Fiam, te engem bepereltél?

– Nem személyes ügy, csupán jogi természetű. Ügyfeleim álláspontja szerint az Édenkert használatából való kizárás jogalap nélküli, aránytalan és formai hibákban szenvedő intézkedés volt.

– Ügyfeleid vétkeztek.

– Ezt nem ismerjük el. Legfeljebb tényállásszerű gyümölcsfogyasztás történt, vitatott tudattartalommal.

– Tudták, hogy tilos.

– A tiltás értelmezése körében komoly dogmatikai bizonytalanság mutatkozik. Nem volt világos például, hogy a „ne egyél” magában foglalja-e a kóstolást, harapást, rágást, lenyelést, illetve a házastárs által kínált termék elfogadását.

Az Úr Szent Péterre nézett.

– Péter, ezt ugye, hallottad?

– Igen, Uram. Jegyzőkönyvbe vettem.

Dr. Tömjénfalvy folytatta:

– Továbbá az alma minősége sem tisztázott. Ha a gyümölcs tudást eredményezett, akkor felmerül, hogy oktatási segédeszköznek minősült-e. Ebben az esetben az ahhoz való hozzáférés korlátozása sérthette az esélyegyenlőséget.

– Tehát szerinted nekik joguk volt enni a tiltott gyümölcsből?

– Nem ezt mondom. Azt mondom, hogy a tilalom jogszerűsége előkérdés, amelyet külön eljárásban kell tisztázni.

– És addig?

– Addig kérjük az Édenkert birtokbaadását.

Az Úr bólintott.

– Rendben.

Szent Péter elejtette a pecsétet.

– Uram?

– Rendben. Kapják vissza.

Dr. Tömjénfalvy arca először győzedelmes lett, aztán óvatos.

– Feltétel nélkül?

– Természetesen nem. A mai jogrend alapján szerződést kötünk. Péter, diktálom.

Szent Péter előkapta mennyei jegyzőkönyvét.

– „Édenkert használati megállapodás. A használók kötelesek az ingatlant rendeltetésszerűen használni, a fák termését kizárólag az üzemeltető által kijelölt módon fogyasztani, a kígyókkal történő kommunikációról előzetes jegyzőkönyvet felvenni, továbbá minden, a jó és rossz tudásával kapcsolatos mellékhatást saját felelősségükre viselni.”

Dr. Tömjénfalvy nyelt egyet.

– Ez még elfogadható.

– „A használók tudomásul veszik, hogy az örök élet fájának megközelítése engedélyköteles tevékenység, amelyhez erkölcsi alkalmassági vizsga, előzetes bűnmentességi nyilatkozat, valamint mennyei ügyfélkapus azonosítás szükséges.”

– Mennyei ügyfélkapu? – kérdezte az ügyvéd.

– Kétfaktoros. Ima és lelkiismeret.

Szent Péter írta tovább.

– „A használók kötelesek betartani a Paradicsomi Házirendet, amelynek terjedelme jelenleg nyolcezer-hatszáz oldal, de az üzemeltető fenntartja a jogot annak egyoldalú módosítására.”

– Ezt vitatni fogjuk – mondta Dr. Tömjénfalvy.

– „A használók minden belépéskor kijelentik, hogy a házirendet elolvasták, megértették és magukra nézve kötelezőnek fogadják el.”

– De senki sem fogja elolvasni!

Az Úr széttárta a karját.

– Üdv a mai jog világában, fiam.

Dr. Tömjénfalvy elhallgatott.

– Továbbá – folytatta az Úr –, mivel az Éden fokozottan védett terület, a visszaköltözés előtt hatástanulmány készül. Meg kell vizsgálni, hogy nyolcmilliárd ember paradicsomi jelenléte nem veszélyezteti-e a biodiverzitást, az angyali munkarendet, valamint a fügelevél-ellátási láncot.

– Ez mennyi idő?

– Teremtési idő szerint hat nap. Közigazgatási idő szerint tizenkét év, egyszer hosszabbítható.

Az ügyvéd sápadtan becsukta az aktatáskáját.

– Azt hiszem, ügyfeleim nyitottak lennének egy peren kívüli egyezségre.

– Gondoltam – mondta az Úr.

– Mit ajánl?

Az Úr elővett egy lapot.

– Minden ember kap napi néhány perc Édent. Egy jó mondatban. Egy gyerek nevetésében. Egy pohár vízben, amikor nagyon szomjas. Egy régi könyv illatában. Egy tavaszi reggelen, amikor még nem kezdődött el az ügyintézés.

Dr. Tömjénfalvy hunyorgott.

– Ez jogilag nehezen számszerűsíthető.

– Pont ez benne a kegyelem.

Az ügyvéd gondolkodott.

– És a kártérítés?

– Azt elutasítom.

– Milyen indokkal?

Az Úr ránézett, és szelíden azt mondta:

– Mert az emberiség azóta is folyamatosan bizonyítja, hogy az Édenből nem kilakoltatni kellett volna, hanem előbb társasházzá alakítani, aztán közös képviselőt választani, és várni három hónapot. Maguktól mentek volna el.

Szent Péter felnézett a jegyzőkönyvből.

– Ezt szó szerint vegyem?

– Szó szerint, Péter. És tegyél a végére egy mennyei pecsétet.

Dr. Tömjénfalvy kényszeredetten bólintott.

– Azt hiszem, ezt el tudom vinni az ügyfeleimnek.

– Vidd csak – mondta az Úr. – De mondd meg nekik: az Éden lakójoga nem eljárási kérdés. Aki be akar jutni, kezdje azzal, hogy nem perli be a kertészt.

Az ügyvéd meghajolt, majd távozott.

Szent Péter összepakolta az iratokat.

– Uram, akkor lezárhatjuk az ügyet?

Az Úr kinézett a Földre. Egy hivatalban valaki éppen sorszámot húzott egy olyan ügyben, amelyhez három igazolás kellett arról, hogy nincs szükség igazolásra.

– Nem, Péter – mondta. – Készíts elő egy újabb aktát.

– Milyen tárgyban?

Az Úr fáradtan felsóhajtott.

– Noé utódai kártérítést kérnek vízkár miatt.

Hóremheb István

Hóremheb István

Fiatal prózaíró, a Tébolyda című antológia egyik szerzője.